Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Aggodalmak. Két egészen sajátságos .közleményt olvashattunk a héten az újságokban. Az egyik arról adott hírt, hogy egy aggodalmaskodó fővárosi polgár beadványban a Szem- melveisz-utcza megdoktorositását ajánlotta a fővárosi tanácsnak. Tette pedig ezt nem azzal a megokolással, hogy ha az utczák között már van király, főherczeg meg gróf, hát doktor is legyen, hanem abbeli aggodalmában, hogy e nélkül a jelzés nélkül még — fehér zsömlye utczának találják nézni a Szemmelveisz-utczát.

Igazán bajos megállapítani, hogy melyik meg- okolás tarthatott volna több igényt a komolyságra : az előbbi-e vagy az utóbbi, mert hogy ez a második is nevetséges, sőt akár kegyeletlennek is magyarázható, az bizonyos. Igaz, hogy Budapesten már megesett, hogy a Göder-gasse-1 (Gödi utat) Bálvány-utczának, a Ereudenthal-utczát Örömvölgy-utczának, a Karpfenstein - utczát pedig Pontykő - utczának fordíttották le : de végre is Szemmelveisz tanár nevét — a kinek szobra is van a fővárosban —- mégse illik talán attól félteni, hogy valamikor fehér zsömlyét értsenek alatta. Ez a név bele van Írva a magyar tudomány dicsőségébe, megkapta immáron márványköntösét is a földi halhatatlanságnak, az erkölcs és a kultúra törvénye szerint sorsa csak az lehet, hogy minden következő, fejlettebb, méltánylóbb, műveltebb nemzedék jobban fogja ismerni és becsülni az előttevalónál. Kinek van joga föltenni ennek az ellenkezőjét? Micsoda gondolkodás az, a mely Szemmelveisz egész egyéniségében a maradandóság legalkalmasabb ele- mentumának a doktori czímet tartja és ezzel véli megóvhatónak és megóvandónak attól, hogy a következendő koroknak a neve nem őt, hanem a fehér zsömlét juttassa eszébe?