Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

A két irgalmas néne.

— Beranger. —

így szól az írás, olvassátok el:

Egymást szeretői kell!

Az Úr kegyét, mondom ti nektek : Csak szeretettel nyeritek meg.

Mesélek egy szent zárdaszüzről,

Ki meghalt és az égbe ment;

Egy kis színésznő lelke várt már A mennykapunál oda fent Sok beteget ápolt az első,

A másik is jó s bű vala;

Az : egy angyallal jött idáig,

Ez : Ámor szárnyai alatt.

Szent Péter áll őrt a kapunál,

A szűznek nagyban tiszteleg,

De a másikra is tekintget,

S mosolygva szól: „nos, jer belebb !“ Ez ám sóhajt: „szent Péter hajh, hqjh ! Hogyan maradjak itt meg én? Kiátkozott a gyóntató pap —

Szerelmes sohse’ volt szegény!“

Beszél a szűz: a szenvedőknek írt, enyhülést nyújtott kezem ;

Sok mély sebet, sok átkozott kórt Meggyógyiték hűségesen.

A másik is szól: egy kevés jó Az én éltemben is akadt:

Ép úgy ivott, mikép a gazdag, Kelyhemből a földhöz ragadt.

S a szent galamb megszólal újra:

A mit a pap, azt tettem én,

Az elvadúlt, komor szivekbe Hitet s reményt ültettem én.

Á másik is szól: a reményből Soknak adék szeretve részt;

Éreitetém az élet üdvét,

Mely a fő-jóban hinni késit.