Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
De profundis! Születésem napján Fontainebleauban — (Beraűger.) Elhagyni Parist, a világot : Halál ez ! — százszor állitátok. Hogy hát e mély rejtekben itt Halott vagyok, jogös e hit. Miként egy elhunyt, emelek falat, Kiváncsiak ellen síromat befedve, Száz láhnyi mélyen im a fold alatt, — De profundis ! — hisz el vagyok temetve. Mint bölcs halott, élek nyugodtan E hozzám oly jól illő zugban, S ismerve a szokást, hiszem : Őröm itt feledés leszen. De frigyeinkot — fiizve veletek — A jó barátság sohase feledje, Sőt sírom gyakran látogassa m< g, — De profundis !, hisz el vagyok temetve. Hnlhatlanság ! — ily vágyat értek, Habár ez is oly köznapi ; Baráti sor, bármit beszéltek, Több, mint a cikk, a hírlapi. Ám a bolondok annyi diplomá n Keze vonását diesöse’g feledje : Síriratom ti írjátok barátim ! De p'.ofundis !, hisz el vagyok temetve. Holtak nyugalma nincs zavarva, Gyász s gond ne’lkül jertek tehát, S hitvány pityergést kigúnyolva, Az itt nyugvóra egy kupát [ Tttubékolásra én már hjába várok, Vers sem terem, Lizettöl ihletve, — Síromra csak barátság hint virágot, De profundis !, hisz el vagyok temetve.
