Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
Sokkal érdekesebb egy művészi hajlamú kis diák vallomása. Azt Írja: „A művészet történetét legszívesebben szoktam olvasgatni, mivel magam is szeretek rajzolni, szobrászni (igy!); ha a művészet növekedését (— fejlődését) olvasom, elgondolom magamba, hogy a mai művészet mennyire felette áll a régi római művészetnek, tehát lesz még századok múltával egy olyan korszak, a mely mellett a mai művészet egészen eltörpül." A magyar szabadságharc történetét is nagy szeretettel olvasgatják. Megható, hogy tör ki egyikmásik fiatal magyar leikéből a keserűség még a hivatalos iskolai dolgozat keretében is, mikor a szabadságharc leveréséről szól. Egy papnak a fia a magyarok csatáit szereti olvasgatni, de csak azokat, a melyekben a magyarok győznek! (Kisfaludy Károly és Katona József sikere, sikertelensége ötlik itt eszembe.) A hol a magyarok vesztenek, keserűség fogja el a lelkét: „mert már olyankor az érzés fölgerjed bennem és már olyankor úgy szeretnék ütni egy jót azon a népen, a melyik a magyart valamely csatában megverte.“ Ki ne erezné ezekben az együgyű szavakban a Petur bán öklerázását: „Üsd az orrát, magyar, ki bántja a tiéd!“ Ennek az eredendő nemzeti keserűségnek még erősebb hangját hallatja egy kis halvány, ideges fiú. Olvassa az 1848—49-iki csatákat. „Behunyom szememet, elgondolom, mintha én is köztük lennék, hallanám az ágyudörgést, szurony, kardesengést és közbe Petőfinek valami harci nótáját csendülni! Igaz, hogy ámbár azt a könyvet a nemzet szerenasétlen csatáiig nem egyszer, de legalább tízszer olvastam, de onnan, a hol letűnik a magyarok üstököse, (Ez- időtájt tanulták Petőfinek A hazáról cimii költeményét könyv nélkül.), mert én annak hiszem, legalább annak szeretem hinni, onnan még egyetlen egyszer sem olvastam el. A nemzet nagyjainak legyilko- lását, a honleányok vesszőzését ki* tudná a nélkül olvasni, hogy a keze ökölbe ne szorulna? Mindenesetre ez nagy gyerekség, de lelkemre, százszor elolvastam volna, ha az osztrák ármány ott lógott volna megszégyenítve, világ csúfjára a könyv végén!!“ ßt 4 fá'í á'asír ? fai ^ ^/ n _ & n -
