Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Félegyházán járt először iskolába. Még áll az iskolaház, amelyben első tanuló óráit töltötte. Sallay Lajos volt az első tanitója. A szülők 1830-ban Félegyházáról Szabad- szállásra költöztek. Ott született 1827 augusztus 18-án Petőfi öccse, István. Sándor a költözéskor Kecskeméten tanult, onnét Szabadszállásra hozta az apja, hogy ott tanuljon tovább. Ujlaky István volt itt a tanitója, aki ezeket jegyezte föl Petőfi iskolás koráról: „Iskolámbá a gyermeket befo­gadtam s mivel korához képest mélyebb tudo­mányra volt fogva, én őtet tanítványaim legki­sebb osztályába soroztam, hol többen voltak nála jelesbek. A gyermek szelíd magaviseletii, de kissé nyakas, önfejű, minden nagyobb vétség nélkül magába vonuló, közlekedni egy tanuló­társával sem szerető volt. Mikor a játék idején a többiek játszottak, ő magát az iskola egyik kőlábához vonva, minden vágy nélkül nézte tár­sai vigságát és felszólításomra: „eredj, Sándor, játszszál te is!“ „nem szeretek“-kel válaszolt.“— így van ez idézve Ferenczy Zoltán kitűnő Petőfi életrajzában is, amelyből minden adatot idézünk, „Bár tanuló nem volt a legjobb“ — mondja to­vább Ujlaky — „erkölcse sohasem adott okot keményebb feddésre.“ Sárszentlőrinczen, Tolnamegyében is járt iskolába Petőfi. Ott Hittig János jegyzőnél volt ellátáson. Itt barátkozott meg Sárkány Sámuellel és Sass Istvánnal, aki Petőfi gyermekkoráról irt emlékezésében elmondja ismerkedésük és barát­ságuk történetét. Lehr András volt itt a taní­tójuk. A szünidei diák-játékokban itt már tevéke­nyebb részt vesz, ügyes, hajlékony, jó futó, ugró. Szeret a nagyobbakkal barátkozni s merészen vállalkozik mindenre, kivált, ha kételkednek an­I nak kivitelében, amire vállalkozik. Ferenczy a következőket beszéli el róla: „Egy alkalommal, tavasz felé, a jég már lágyulóban volt s a na- ' gyobb tanulók „csicsonkázni“ akarván, hosszabb jégpálya keresésére indultak a falu alsó végén elfolyó érre. Petőfi is velük ment több kisebb ta­nulóval; de közülök csak annak engedték meg, hogy tovább is velük tartson, ha átugorja az ért, mely sokkal szélesebb vala, hogysem megbirták volna tenni. Sándor azonban nem tágított, hát­rált, nekifutott s a közepén túl ugrott ugyan, de a jég beszakadván alatta, térden felül vizesen- - *-

Next

/
Oldalképek
Tartalom