Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

— Megyek érte, az ismerőseinkhez . . . «*. siet megnyugtatni zavarában Petőfi a gyanút ft* gott apát. De az kategoricze kijelenti, hogy: — Majd együtt megyünk! Azzal kézen fogja a fiát és indulnak. Hová? azt Sándor tudta a legkevésbé! Végre egy átjáró-háznál, amely éppen épülő félben volt, az öreg valamely esetleg lehulló tég' látói tartván, előre siet, bemegy az átjáró-házba s annak kijáratánál várja a fiát. Várhatta. Sándor — megugrott! Ez aztán borzasztóan elkeserítette az apát úgy, hogy ezután minden rosszat föltett felőle \ keserű szívvel távozott. Petőfi pedig eliramodván a szigorú apai sze mek elől, addig kerülgette a nemzeti színház tá jékát, mig nagynehezen odavették statisztának Ekkor hordta a szereplőknek a tormás virslit, mej a sört s „estenden pár krajczár adományért lám­pával hazakisérte a színésznőket,“ szóval fényes leikéhez nem méltó szolgai munkát végezett. Hej! a lámpással hazakisért művésznők, — Voltak bár elsők a maguk művészetében — nem sejtették, hogy király az, a költészet leendő feje­delme, aki lépéseik előtt világit, mint ahogy vilá­gítani fog egy nemzet lépései előtt a szabadság felé. De büszkék lettek volna rá, ha tudják! Nagy nyomorúságában a véletlen szerencse egyszer segítségére jön. Kint bolyong a Rákoson, talán szárnyas ábrándok tündér-lován engedi vágtatni gondolatait, talán akkor hangolja lelké­ben azt az isteni hárfát, amelyen később annyi csodálatos dal zeng, mikor botló lába megakad valamiben. Egy erszény volt, benne tizennégy forint! Egy huszárnak felcsapott szabadszállási le­gény azonban, akivel Petőfi véletlenül találko­zott, hazamegy s otthon elbeszéli Sándorral való találkozását. Nosza, a szülők fel Pestre, utánna! „Siettek fői Pestre — úgymond Ferenczy — egye­nest a színházhoz. Éppen főpróba volt, melyet a költő a színpad mögül nézett, midőn apja dörgő hangját hallja, amint Rónai színész után kérde­zősködik. Rá befut anyja, zokogva borul nya­kába s csókjaival, könyeivel árasztja el. Szülői hí­vására ekkor otthagyja a színházat, velők megy Szabadszállásra, ott tölt pár hónapot „unatkozva és verset faragva, mialatt apja és anyja kifőzték, hogy túl a Dunán egy mérnök rokonukhoz kül­dik. így akarták elvonni a színészettől.“ De a színészet varázsa minduntalan vissza- vissza vonta a forró deszkákra a mi költőnket. Hadd mondom el itt dióhéjban színészete törté­netét. A Rónai néven való szereplés nem számít­ható szinészpálya-számba. Igazi szinészkedése Székesfehérvárott kezdődik, ahová novemhar

Next

/
Oldalképek
Tartalom