Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
I — »~w»i.,o-nui oizottsag május no 16-án, szombaton délelőtt 9 órakor a képviselő- ház II. sz. termében ülést tart. Tárgy : 1. Vlád Aurél képviselő bejelentése Brediceánu Coriolán seért vágyom erre; de ha egyszer láthattam: vagy rá vesztem, hogy valami biztos állást szerezzen magának, s akkor minden ellenszegülés nélkül övé lehetek, vagy, ha több neki korlátnélkiili szabadsága, mint szerelmem, —► mitől félek — akkor válni fogunk örökre s italán még nyugodt lehetek, s ha kívánják szüleim, boldogítok mást, ki sorsát enyémhez köti. — Aztán ha Ő most ngy tenne, mint mondja IS csupa vissZatorlásból, hogy sértsen, hogy megmutassa a világnak, mily keveset gondol ívelem, ha szerelem nélkül venne el egy parasztleányt, egy nőt, ki lelkének fenségét nem érthetné, nem sejthetné: mi lenne belőle? Egy szerencsétlen egész életén át s ennek oka én! Ekkor megérdemelném, hogy sújtson az ég haragja, hogy no tudjam, mi a boldogság! — Mióta ismét lehetőnek hiszem őt láthatni, mióta felélesztéd bennem újra a remény sugarát, azóta lángként nyargalja az öröm valómat át Is egy égető láz magasztalja fel majdnem kialudt életkedvemet. 1 Végre lerázhatom magamról az örökös okoskodás jégpánczélját, mit rám erőltetének s éppen a legnagyobb igazgatás, midőn úgy bele akartak kovácsolni, hogy soha többé ki nem igazod haték belőle, éppen a legnagyobb igazgatás ronta el mindent, mit eddig összetépni erőm nem volt s most szabadon lélegzem. — Hisz csak nem akarják, hogy elmenjen az eszem, hogy mi több, ne legyek boldog sem ©zen, sem a másvilágon, j Ha mint Sándorom neje leszek boldogtalan, i— mi csak tőle függ — lesz erőm tűrni mindent, mit rám küld az ég és kivívni magamnak a jövő üdvösségét; de ha elszakítanak tőle, ha még nem is láthatom, úgy veszve, Veszve lesz minden számomra! Mindig az idővel biztatnak, hogy ez meghozandja, mit Isten számomra rendelt. De elég volt félév és két Jwkjén nem .várhatom tovább, ößgaetejitj kezekakczióbizottság állott fenn. Az egyetemi poigaroK egy ilagy részénél, kik a Síaresevics-párthoz tartoznak, ez tiszta lehetetlenség, mert ez a párt a délszláv eszmét perhorreskálja. Délszláv akcziőkel az idő ajándékát. Nem! nem lehet tovább! s Marim, édes angyalom, segits rajtam, ne hagyj elveszni, mint a többiek. Isten veled! Csókol ezerszer forrón szerető Júliád.» «U. i. Ha lehet, ne halaszd, mi üdvömet hozza meg! Ne halaszd sokára az írást. Ha mi érthetetlent látsz Írásomban, légy oly jó, nézd el, nem tudok mindent úgy rendbe szedni most, mint kellene, — gondolatomat se! J.» Térey Mari megírta Petőfinek a dolgok állását, felhívta, hogy jöjjön mielőbb körükbe. Petőfi gyorsan határozott, levélben megkérte Julia kezét. Szendrey azt felelte a levélre, hogy ő Petőfit nem ismeri eléggé s választ majd csak egy év leforgása alatt adhat. Erre Petőfi elhagyja a hosszas levelezést s Erdődre Utazik. Erdődön lakott ekkor Lanka Gusztáv, akihez1 szállott Petőfi. Innét nyomban Szendreyhez ment, szóval ismételte a megkérést s mikor Szendrey — az anya könyei s Petőfi meghatottsága daczára ridegen és elutasitólag viselkedett — élesen felelt, összezördült az apával s hazamenvén, kemény hangú levelet irt neki. Ezután már Petőfi a legszigorúbb gonddal őrizett Juliskájával csak ritkán s mindenféle mesterkedések segítségéve! találkozhatott. Végre az apa egy heti határidőt szabott s ennek eltelte után választás elé állította a leányt. Válaszszon közte és Petőfi között. Julia választott. Az esküvőt szeptember 8-ikára tűzték ki. Addig azonban Petőfinek Júliát látni, vele találkozni nem szabad, csak levél utján érintkezhetnek egymással. — Dicső leány! — igy kiált föl Petőfi — kettő között kellett választania, — szülei közt és köztem. Engejnet választott, s erős szavakkal támadta a nemzetiségi, különösen a román képviselőket. Konkrét adatokat olvasott fel Erdély eloláhositásáról. Ez időre esik Petőfi felsőmagyarországi Utazása. Eskető papnak Tompa Mihályt szerette volna megnyerni, de meghasonlásük ezt a tervet meghiúsította. Elérkezett szeptember nyöiczadika, évfordulója annak a napnak, melyen Petőfi a nágy- károlyi várkertben Júliát először megpillantotta. Szeptember nyöiczadika szerdára esett, s az esküvő a kora reggeli órákra volt kitűzve, az erdődi vár kápolnájában. Petőfi feketében, sodrony-mivü, tezüstgombos moiré- atillában, menyasszonya fehér selyemruhában, fején mirtUsz-koszoruval, s keblén tearózsával jelent meg az oltár előtt. Erdőd öreg papja, Kallós István eskette őket. Lauka Gusztáv és Sass Károly tanúskodása mellett. Lauka többször elmondta előttürik-ezt az esküvői jelenetet, de minden lényeges eltérés nélkül, az előadottakkal. A pap kérdéseire, szerinte, tisztán és érthetően, de meghatóttan és szenvedő arcz- czal válaszoltak, Laukának pedig az egész szertartás alatt sirhatnékja volt. Apai áldás nélkül indultak útnak. «Midőn a költő — úgymond Ferenczi — már fölszállóban volt a négyesfogatra, mely őket Koltóra szállította, hosszasan várta, hogy Szendrey hozzá is fog szólni legalább; de az apa rá sem nézett, mire szokott modorában fölka- czagott és elhajtatott». * A hosszú küzdelem a szerető ■ hitvesért be volt fejezve. Az volt a nagy munka, — Írja egyik költeményében — mig ezt a szivet, ezt a kezet a magáévá küzdötte ki. De most annál édesebb volt annak a birtoka, kinek még «hibái napfogyatkozását» is szerette! És a négylovas kocsi prüsszögő ménéivel vágtatott, vágtatott a poros Utón, őszi tájékon az örök tavasz, a boldogság, a paradicsom, — Költő felé! ... ' !
