Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

-- * T V V_/X LIXV Cgy Utt CX UCin/jei/1 ■ cttouvw. , J ________ Vj/­é letnek sok érintetlen, nemes gonclolko- dig segíteni. A nemzet kimondotta, Kogy zásu alakja, amit megtett annak idején f a 67-íki közjogi megállapodások' ni a Szerelem. (Petőfi-smlékek) .Szabadság — Szerelem ! E kettő kell nekem .. Irta: Várad! Antal. f Ha a legszebb’ nászajándékot a magyar menyasszonyok közül Csajághy Laura, a Vő- írösmarty Mihály menyasszonya kapta, ügy a Szendrey Julia menyasszonyi koszorújába van­nak fonva a világirodalom legnemesebb gyön­gyei —I a Petőfi szerelmi dalai! Petőfi lobbanékony szive itt-ott tüzet fo­gott első ifjúságában, röpke szerelmi dalai, egyes fölhevüléseinek dal-szikrái kisebb-na- gyobb érdeklődésről tesznek tanúságot. így az ifjúkor folyamában egyik-másik rózsaarczu, fiatal leánykához, hol komolyan, hol tréfásan irt költeményei, vagy az a tüzes felbuzdulás, Lendvayné Hivatal Anikó láttára, mikor arra kéri az Istent, hozza vissza a pillanatot, mi­dőn e hölgy a szerelemnek első tüzére gyű- ladott — s ott ő legyen, a költő, kit csókra hí föl édes, kedves tekintete... S a boldog- jságért odakinál a dalnok a túlvilág! üdvös­ségből — egy drága századot...- 1 Mégis: komoly, nagy szenvedélye a Petőfi szivének csak egy .volt — szerelme Szendrey. Júliához. Julia 1828. deczember 29-én Keszthelyen Született, s igen jó neveltetésben részesült. Nem volt feltűnő szépség, de vonzó, megnyerő, rendkívül okos, olvasott s társalgásában volt valami bübáj, amely költőnket első pillanatra megnyerte. | Petőfi 1836-ban Szatmármegyében tartóz­kodott az ősz elején g szeptember 8-ikán a megyei bálon Nagykárolyban beszélgetett elő­ször Szendrey Júliával. Ez a beszélgetés döntő volt Petőfi szivére, egész további életére, mert csiráit ültette el szivében egy olyan szenvedélynek, mely .egész szerelmi költésze­tét kormányozta. A vonzódás Julia részéről nem támadt hirtelen, — naplója tnuskodik róla, — melybe bizalmasan öntötte ki szive minden titkát s melynek egy részét később — meggyőző argumentum gyanánt, — Petőfi­nek is elküldötte, s e napló lapjain lépásről- lépésre kisérte a toll a szív érzelmének éb­redését, először érdeklődés alakjábn, mely a hires költő, a lángoló lélek közelségével szem­ben ébredt a szellemes leányban, majd igazi Vonzalom keletkezik, melyet Julia még ma­gának sem mer hirtelen bevallani, de tagadni sem tagadja s Térey Marinak, lelke kedves barátnőjének is czélozgat erre nem egyszer. Szendreyék Erdődön, a gróf Pálfy-birtokon laktak, hol az apa gazdatiszt volt. Már onnét szeptember 22-ikén ezt irja Szendrey Júlia Térey Marinak: «Szombaton délbe jöttek Pe­tőfi, Pap Endre és Riskó és elmentek dél­után hat órakor. Ez a fő. Hogy jól mulattam, azt nevetséges volna még ide Írnom; arról Úgy is bizonyos vagy, hogy egyszóval, azaz hárommal: kedélyesen, erélyesen, szívélyesen. Hanem — figyelmet kérek! — furcsán érzem magamat, — az a Petőfi gonosz egy fiú. — oly szenvedélyesen tud az emberre nézni, hogy vigyázzon a baloldalára, különben annak úgy is tüzes lakosa fellázad ellene, és azt a szá­raz, hosszú, ily eseteknél tehetetlen házi őrt úgy kiveti onnan, hogy idő kell hozzá, mig ismét résztvehet az uralkodásban. Ezt ne­kem előbb senki sem mondta, tehát úgy egy 3«apunk mai száma 24 olds' u j Vi » «-'ll ClüUtV CX UCLLl^Ct uiuuocgouoa io a támogatását, ő is azok mellé áll. Képzeljük el csak azt a szerepet, kicsit majd elkéstem a vigyázással. (Most ve­szem észre, hogy még nem mondtam meg, hogy a házőr alatt az észt értem!)» I Ez a levéltöredék elég világos bepillantást énged az ifjú leány leikébe, ahol lassan bár, de Ugyanaz megy végbe, ami Petőfi szivében az első találkozás villámlása óta rohamosan történt. 1 I Első kisérletei Julia szerelmét megnyerni, — első félénk vallomásai nem vezettek semmi biztató eredményre. Julia egyszer még azt is mondotta neki, hogy ő sohasem fog szeretni senkit. Maga is megbánta ugyan ezt a nagy szót, amely meggondolatlanul röppenhetett el leányajkáról, de hogy némileg jóvátegye, Ok­tóber 10-én a távozó költő utón lobogtatta kendőjét az erkélyről, mintha azt intené neki, hogy: remélj! > Remény és kétség között indul tovább a költő, nem tudva, szerettetik-e, vagy hasz­talan remél. Költeményei élő, virágos tanúi lelke hullámzásának. November kilenczedikén Költőről Szatmárra indult, hogy onnét Nagykárolyba s Deb- reczenbe menjen. Szerelmi daczának, a hirtelen lángu köl­tői szív égjük érdekes epizódjának a tanúja Debreczen. ' Ferenczi Petőfi életrajzában részletesen el­beszéli ezt az érdekes s azóta annyiféléi meg­világított eseményt. Az ő előadása a legrész­letesebb s a leghitelesebb. így hangzik: «Midőn Petőfi először belépett egy este a színházba, minden szem feléje fordult, s a lelkesedés az égiháboru hangján kiáltó: «él­jen Petőfi Sándor!» Ekkor a debreczeni színtársulatnál játszott Píielle Kornélia is, mint a Feleky-társulat /

Next

/
Oldalképek
Tartalom