Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

578 TANULÓK LAPJA 35. szám. IRODALMUNK JELESEI.- ARCZKÉPCSARNOK. ­PETŐFI SÁNDOR (1823-1849.) Petőfi 1823-ban Kis-Kőrösön született. Atyja, István, jómódú mészáros volt, kit azonban különféle csapások később elszegényítettek. Fiát Félegyházán, Kecskeméten, majd Selmecz- bányán neveltette. A tüzes vérü gyerek azon­ban nem birt az iskolai fegyelemmel összeférni, rósz bizonyítványt ka­pott, mire atyja elke­seredve, levette róla kezét. Petőfi kóbor életet kezdett, megfor­dult Pesten, hol a színháznál tett apró szolgálatokat, elkerült Sopronba és katonának állott. Ezrede Károly- városba vonult s a beteges ifjat elbocsá­tották. Haza ment, majd (1841) a pápai kollégiumba iratkozott be, hol megismerkedett Jókaival és Orlai So­mával, a későbbi festő­vel. Az önképzőkörben többször sikert aratott s A borozó ez. versét Bajza az Athenaeum- ban kiadta. De a színé­szet iránt való lelkese­dése nem hagyta nyu­godni ; színésznek csa­pott fel s «Borostyán» néven szerepelt. így jutott Pozsonyba, hol egyéb kereset híján az országgyűlési tudósítások másolásával tengette életét (1843). Majd ismét színészekkel kóborolt s Debreczenbe került, honnan egy sanyarú tél s betegség után, zsebében költeményei, lelké­ben a remény utolsó szikrája, gyalog Pestnek vette útját. Egyenesen Vörösmartyhoz ment, ki szívesen fogadta s verseinek kiadót szerzett, így látott napvilágot Petőfi első gyűjteménye (Versek 1842—44, Buda 1844). A költőnek lett neve és pénze, sőt hivatala is. Vachott Imre az Életképek mellé segédszerkesztőül fogadta, s Petőfi nyugodtabb helyzetében serényen tanulni kezdett s kiválóbb franczia, angol s német költők munkáit olvasta. Költeményei egymást érték ; a közönség, különösen az ifjúság rajon­gott érte. Pestről gyakran kirándult a vidékre és ez időből valók üti jegyzetei, melyek­ben egyéniségének hű képe és szokatlan humora tükröződik. 1847-ben végre megnő­sült, nőül vette Szendrei Júliát s vele boldog családi életet élt. A forradalom azonban, melynek hive volt s a mely az ő Talpra magyarjával nyilt meg, kiragadta a házi élet csendjéből. Bem sere­géhez csatlakozott és 1849. julius 31-én Se­gesvárnál elesett. A roppant népsze­rűséget, melyre emel­kedett, több ok ma­gyarázza. Már kalandos élete és titokzatos el­tűnése is érdekes egyé­niséggé tették s e mellett lelki tulajdonai is nagyban egyeztek korának szabadságsze­rető és szenvedélyes ifjúságával. Ehhez já­rult, hogy költészete erősen sajátos, eredeti egyéniségét tükrözteti s egészében s részeiben mély kapcsolatot tüntet föl Petőfinek költői be­nyomásokban és moz­zanatokban gazdag éle­tével. Látjuk benne az ábrándos gyermeket (Gólya), a nyomorral küzdő katonát (Kuppis Vilmoshoz), a hazatérő obsitost (Két vándor), a nyomorgó ifjat (Egy telem Debreczenben, Távolból), szabadságért rajongó költőt, ki előre megérzi a bekövetkezendő vihart (Véres napok­ról álmodom) és megjósolja halálát (Egy gon­dolat bánt engemet). Megcsendül benne szen­vedélyes hazaszeretete (Honfidal, Erdélyben, Magyar vagyok, A magyar ifjakhoz, Rákóczi, A magyarok istene, A ledőlt szobor), családja iránt való odaadása (A jó öreg korcsmáros, Füstbe ment terv, István öcsémhez), megjelen­nek szülőföldjének, az alföldnek kitünően raj­zolt képei (Az alföld, A Tisza, A csárda romjai,

Next

/
Oldalképek
Tartalom