Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

A forradalom alatt Petőfi rövid időre Kolozsvárt is megfordult. Itt, a mint egy honvédtiszttel sétált az utczán, egy korcsmából éppen akkor dobtak ki egy kopott németet, midőn Petőfi a kapu lőtt haladt el. Estében a német majd leverte lábáról a költőt, mialatt a korcsmából iszonyú borizii hangon ordítozták : »Talpra magyar, hi a haza !«

— Hallod, Sándor ? — fordul hozzá a honvédtiszt.

— Hallom, hallom; de nem örvendek neki. Nem részeg emberek számára írtam.

— Barátom, olyan időket élünk, a mikor az ifjúság könnyen lelkesedik — vélte a kisérő.

— Hiszen szép dolog az a lelkesedés, — felelte Petőfi — de nem négykézláb !

Az erdélyi hadjárat alatt Erzsébetvároson találkozott Petőfi Mezei Józseffel, a korán megvakult költő festővel. Ezjjvolt az első szava:

— Hoztál-e magaddal festéket, Józsi, mert az öreget le kell festened !

Mezei azt felelte, hogy vizfestéshez való szereit mindig magával hordja.

Másnap elmentek Bemhez a tisztikarral, hogy felkérjék, engedné magát lefestetni. Nem volt rá- birható. Egész ostrom alá fogta a tisztikar, de i hasztalan.

— Kívánjanak uraim bármit, csak ezt ne — felelte a szürke generális.

Petőfi Mezeihez hajolt és egész elragadtatással súgta oda :

— Pedig de nagyszerű egy pofa, te Józsi. Nézd csak a pofacsontját, hogy kiáll a szeme latt : kulacsot lehetne rá akasztani !