Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Petőfit yachot Imre lS44-ben segédszerkesztőnek szerződtette a Pesti Divatlaphoz. A segédszerkesztő dolga volt a többi között a lap korrigálása is, a mit igen lelkiismeretesen végzett. A lap sajtóhibáinak kijavítása végett félmértföldnyi utat kellett megtennie' Budára, a Bagó és Gyurién nyomdájába. Minden teendői között a lapjavitás esett leginkább terhére. Néha ezt az unalmas munkát egy-egy tréfával derítette föl. Komikus apróságokat korrigált a szövegbe. Például ezt az újdonságot: „Az elhunyt párisi érsek 2000 livre évi dijat hagyott egyik örököséinek, a másiknak pedig 300 ezer frankot, úgy javította ki, hogy egyiknek 2000 éves livrét, a másiknak pedig 300 ezer frakkot hagyományozott. Ilyen tréfákon aztán olyan jól mulatott, mint egy gyermek.

Vachot Sándor széplelkii nejének hasonló szellemű, ifjú gyermeteg testvére felkölté Petőfi szivében a rokonérzést. Még ki se volt mondva az érzelem boldogsága, midőn bánatra vált. Még csak ábránd, titkos óhajtás volt a költő szivében ez a gondolat, midőn Etelke váratlanul meghalt. Petőfi hónapokig gyászolta. A Ciprus lombok minden sora könytől van átázva, a legmélyebb, a legtisztább érzelemtől áthatva. Egy év múlva, midőn Etelka sirját halála évfordulóján meglátogatta, földult arccal lépett be Jókaihoz.

— Látod, milyen silány az emberi — monda csüggedten, — a temetőből jövök. Etelke sírjától. Sírtam, mint egy őrült. És a mint visszafelé jöttem, egy ismeretlen szép leány jött rám szembe: s a mint egymás mellett elhaladtunk, én — utána néztem! Pedig akkor jöttem a temetőből !,

•

Egy Ízben Petőfi több barátjával sétálva a Váci-utcán, egyszer nagy csengéssel lát maga mellett elvágtatni egy vidéki fogatot, melynek négy sárkánylovát parlagi gavallér hajtotta, í>5 ingben, tollas kalapban, vállra vetett dókával és glaszé kez- tyübem.

— Hej Sándor, — szólal meg az ifjak egyike vidáman, — lesz-a neked valaha ilyen négy paripád?-r- Lesz, ha kocsis leszek, felelte rá a

költő, : x 11 h „ i ; .

E «

X negyvenes évek végén történt. Hogy midőn Pesten a német színház és a redut leégett, egy barátja Petőfihez, futott 8 ijedten szólott hozzá:;

— Kelj föl, Sándor, ég a' német színház !

Petőfi azonban nyugodtan a másik oldalára fordult, mondván:

— Édes barátom, sorsát senki ki nem kerülheti. Német színházat azért építenek, hogy elégjen; esernyőt azért veszünk, hogy ellopják. Ez a rendeltetés dolga!

Azzal nyugodtan tovább aludt,