Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz
ómial irt, liét versszakból, huszonnyolc! sorból álló költeménye van, melynek hetedik sorában e szó: «maradnom» «maradni»-ra van javítva s a huszonliar- harmadik sorban «legyen» szó után egy betű kitörölve. A költeménynek czime nincsen. Átkutattam Petőfi költeményeinek mindenik kiadását, de az itt, alább közlendőt sehol sem találhatám, mi föltételezni engedi, hogy az ismeretlen és kiadatlan. íme a költemény: Egész világ a harczmezőn, Csak én nem vagyok ottan, Ki harczi vágyat annyiszor Ereztem és daloltam. S a vágy, a láng még most is ég, Még most se halt ki bennem, Kohannék és maradni kell, És nem lehet elmennem. A szégyen és a fájdalom Kettős könyűje áztat, Szivemre szállt a fájdalom, Nem, nem, a gyalázat. Oh gyermekem, oh gyermekem, Még meg se vagy születve S szivemre már is kínt hozál S gyalázatot fejemre ! Ha megleszesz, ha élni fogsz, Úgy fogsz-e majdan élni, Hogy nevünkről elvész e szenny, Mely most miattad éri P He az soká lesz, addig én, Leszállottam a sirba .... Fejfámra ne legyen az Sötét betűkkel írva! Jöjjön csak a tavasz! a fák Zöldülni fognak akkor, Az én búmnak fája is Kizöldül a tavaszkor ! Kik szerencsések voltak közelében élni, kiket Petőfi Sándor barátainak nevezett, talán tudni fogják ezen költemény keletkezésének indokát is* ; mert e hang bensősége, annak megkapó melege valósággal átérzett feljajdulása szivének. Én, ki életemben egyszer láttam őt, hozzá nem i szólhatok. Kelt Budapesten 1880. julius 23-án. Tisztelő barátod Majláth Béla.
