Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 29-es doboz

Társainak nem tetszett ez a világosság s egyszer az egyik, amint Petőfi az olvasásba mélyedt, ágyához surrant s elíujta a gyertyát. Petőfit ez. a komiszság annyira kihozta sodrából, hogy a szuronyát vágta a katona után. Szerencsére a szurony nem a baka testébe, hanem csak az ágyába fúródott.

' Nagy zenebona támadt ebből, a katonák felriadtak, a káplár rapportra állította, a kapitány kétórai kurtavasra Ítélte, de a másik bakát is megbüntette, s megengedte a „tintanyalónak“, ahogy társai nevezték, hogy takarodó után ezentúl is olvashasson.

Egyezer egy társa, akit hatórai kurtavasra ítéltek, az emeleti ablakból előtte ugrott lo a kövezetre; az ilyesmi nagyon hatott érzékeny szivére. Legborzasztóbb napja volt az, amikor vesszőzésben kellett részt vennie.

Ilyenkor két sorba állították őket, mindegyiknek egy nyesett fűzfavesszőt adtak a kezébe s az elitéit bajtársnak a két sor katona közt kellett végigfutnia. Ekkor mindegyik rásózott a meztelen katonára a vesszővel s a szerencsétlen hátáról cafatokban lógott le a hús. Petőfinek nem volt hozzá szive, hogy ráhúzzon az elítéltre, csak épen hogy megérintette a vesszővel.

Petőfinek a megélhetésen kivül még más célja is volt azzal, hogy katonának állt be. Az a hír járta, hogy az ezred Olaszországba megy és Kisfaludy Károly lebeghetett előtte, amidőn Petrarka hazájába vágyott. De az ezred Olaszország helyett 1841-ben Zágrábba került, s a szegény költő, aki- pék hajlama volt a tüdővészhez, dr Körner ezred- orvos ajánlatára kiszuperáltatta magát. E Rőmer- nek köszönheti a nemzet, hogy Petőfi a katonaságnál el nem veszett.

És most, hatvanhét év múlva, ama helyen, ahol ő annyit nélkülözött és szenvedett, a város közönsége emléktáblát állított az egykori közvifcéz- nek, a szabadság, szerelem és hazaszeretet legnagyobb dalnokának. A régi kaszárnya helyén most a polgári iskola áll s ma, azon a nagy napon, amelyen Petőfinek, a pesti márciusi ifjúság egyik hősének. Nemzeti dala cenzúra nélkül megjelent, lelkes ünnepet, ült a soproni magyarság, kegyelettel áldoztak az irodalmi körök és az ifjúság a nagy költő emlékének, akinek mindig egyik legnagyobb büszkeségét képezte, hogy az obsitjába ezt Írták be: ,Treu und redlich gedient.

F. E.