Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz
iXXw^iO/i IjvX- u vesDé tettem oly fontos politikai nyilatkozatot. A mi pedig az én belügyminiszterségemet illeti, erről nincs szó és nem is lesz ! Annyit azonban mondhatok, hogy ha belügyminiszter találnék lenni, a mi azonban nem lesz belőlem és nem is akarok lenni, akkor tényleg arra törekedném, hogy a nemzetiségekkel kiegyezzünk és ebből a czélból nemzetiségi képviselőket is terfesztenék elő főispánokká való kinevezésre. A bankkérdésben, úgy olvastam, A ■ ..... — f Ez volt a Vörösmarty közkeletű neve az ifjú irók között. — Jó, megyek én is ... í Megindulnak. Az utón egyszerre meghúzza a Garay kabátját Kuthy. Garay hátra marad egy-két lépést s Kuthy a fülébe súgja: — Ne vigyük magunkkal ezt az embert. Garay kérdő tekintetet vet rá. Amaz yisszasug neki: — Rongyos a csizmája ... & Csakugyan kifeslett a csizma oldalt, de ifi nem vette észre. Vörösmarty sem s a ívesebben őt fogadta. Amazokkal, pláne hyval, alig beszélt... Egy embernek bocsátotta meg közegyezéssel a Bach-huszárságot a közvélemény ; ez az egy ember Lauka Gusztáv volt. Annyira szerették, olyan vig ficzkó és jó czimbora volt, hogy még ezt sem vették neki komolyan. Csinált is olyan komédiákat odabenn a »bureau«-ban: Pálffy val, a ki a közvetetlen főnöke volt, hogy majd kidobták a Bach-huszár- ságból is. Egy Ízben egy délmagyarországi szerkesztőt idéztetett maga elé Pálffy, a hatalmas »kormányzó« ad audiendum verbum. Szegény redaktor testamentumot csinált otthon és elbúcsúzott a családjától, mert az ilyen audiendumok rendesen mély hallgatással szokták végződni, a kazamatákban. Mikor V. szerkesztő Pestre ér, tudakozódik, hogy kik vannak ott Pálffy körül, nem lehetne-e valami jó embert találni közöttük ? — Dehogy nem, — mondják az ismerősök — ott van mindjárt Lauka Guszti. . . Eredj hozzá, hidd meg a Komlóba vacsorára ... ^ *—< w. — ^ -*ji. . u.kw« - AVX^ J Cij Ijü." terjeszteni s ezekhez kapta most meg az előzetes szentcsitést. A javaslatok a régi létszám kereteit nem haladják túl. A Vaterland írja, hogy a hadügyminisztérium az ujonczlétszám emelésére vonatkozó javaslatait még a tavasz kezdete előtt közölni fogja az erre illetékes faktorokkal. A létszámot ezúttal csupán husz-huszonötezer emberrel fogják szaporítani. Ez a létszámszaporitás egyes csapatoknak az újjászervezése miatt vált szükségessé ; v>A~ CrXJXU)J Cb súlyosan megcsorbitotta a monarchia tekintélyét a Balkán-félszigeten. Ennek bizonyítására keresve sem találhatnánk jobb dokumentumot, mint a nagyvezéri expozé. Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy a nyugati sajtó ' bámulatos egyhangúsággal ugratja kitűnő külügyminiszterünket : rajta, rajta, folytassa nemes müvét és legyen most már nagylelkű No nem hitta meg! Reggeli hat óráig ültek a Parragh korcsmájában és itták a javát. Aztán meg ettek is közbe, persze mindent a vidéki szerkesztő kontójára. — Aztán, édes jó aranyos Gusztim, csak fogd pártomat, protegálj, ne engedd, hogy valami bajom ... — A mig engem látsz, pajtikám — mondja nagy szuperioritással Guszti és elválnak. Amaz öltözni megy, feketébe, emez álmos fejjel a bureauba. Persze, hogy ott már Írásban van beadva a gyanús szerkesztővel való éjjeli mulatozás. Alig hogy beköszönt Pálffy, hivatja is Laukát. — Sie, Lauka... A maga lojalitását egy kis próbára fogom tenni. — Tessék, kegyelmes uram . . . — Valami vidéki gazembert czitáltam be mára. Annak maga fogja megmosni a fejét, de úgy, hogy a magáé a helyén maradjon! . . . Szegény Guszti, nem a fejét féltette ő, inkább az — ülését. Kilencz órakor beköszönt a delinkvens. A mint bebocsátják Pálffyhoz, az ránéz olyan szemekkel, a milyennel a kontóba szokás tekinteni. Azzal hivatja Laukát. A szegény szerkesztő föllélegzik. Lauka belép, Pálffy egyszerűen rámutat a szerkesztőre, s azzal az ablaknak fordul s elkezd rajta dobolni. Lauka pedig elébe áll a bizalommal reátekintő nyomorultnak s beléje mennydörög : — Maga rebellis gazember, maga tollasbetyár, maga szellemi orgyilkos. Maga a délmagyarországi közbékét háborítja meg, maga lázit ja az embereket a status quo ellen ? ... No, majd megmutatom én magának . .. És ebből a hangból egy félóra hosszat. Mikor kijött szegény V. a szobából, csak odaszédült az előszoba divánjára ... De összeszoritotta a fogát s nem szólt hazáig. Ott eredt meg a nyelve és a mit akkor Laukáról elmondott a vendéglői falaknak, abból a császári büntetőtörvényszék féleszten- deig való .anyagot meríthetett volna. Délben megint találkozik Laukával. Neki akar menni. — Csöndesen, fiam . . . Kettőnk fejéről volt szó. Téged fel akartak akasztani, engem meg elcsapni. így mentettem meg mind a kettőnket. — De azok a titulusok ?... — Visszaadtad te azokat nekem azóta kamatostul ! Ebben aztán megnyugodtak mind a ketten. Egy érdekes kis epizódot is mondott el nekem Lauka az ő Pálffy princzipálisa hiúságáról. Egyszer kisétáltak ketten a városligetbe, ő meg Pálffy. A mint a tó partján mennek, feltűnik Pálffynak, hogy a csónakok csupa rebellis nevekre vannak keresztelve : Rákóczi, Hunyadi, Zrínyi, etc. — Sie, Lauka ! .. . Himmeldonnerwetter ! Was ist das ?... Lassen sie mir sämmtliche ... Ebben a perezben úszik arra egy ladik, rajta éz a név, nagy istentelen vörös betűkkel: »Gouverneur Pálffy a Pálffy félbenhagyja a mondatot s aztán igy fejezi be : — Lass’n’s, Lauka, lass’n’s . . . És a városligeti ladikok pompázhattak hősneveikkel tovább. '
