Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

„Útra kél a vándor, arca,

Keble lángol s ég belé,

Forró vágyait követve,

Útnak indul délfelé!“

(vagyis Pápáról Sörnye felé.) Kerkápolyi Károly, kinek feje már akkor egész káptalan volt (amint mondták) s utóbb külföldi útja után jogtanár, később miniszter.

És még isten tudja mennyi tehetség ragyogott akkor a társulatban, kiknek müveiről az „Érdemköuyvek“ ma is beszélnek s még ezek közt is kitűnt Petrovics Sándor sokszor törlés nélkül irt költeményei, és szavallatával, mely lelkesített, sőt gyújtott!

Itt a Képzőtársaságban találkoztam vele gyakran, habár fiatalabb, de szinte faragtam már akkor a verseket.

Épen ennek a kapcsán mondom el egyik nagyobb Unuepeltetését, midőn a nők dobott koszorú és virágcsokraikkal formálisan eltemettek a pódiumon.

Öröm ünnep.

A pápai tanuló ifjúság az őszi vizsgák alkalmával minden évben örömünnepet ült, melynek élén a Képzőtársulat állt, ez alkalommal olvasta fel a bírálók által aranyokkal majd dicsérettel jutalmazott költemények, novellákat ; a szavalásra alkalmas költeményeket pedig a tehetségesebb tanulóit koszoruzták meg, de az intelligens társaságnak fényes találkozója volt; a szép lányok egész tömege, egy valóságos kert nyílt a teremben.

Egyik örömünnepen részt vett Petrovics Sándor is. A nagy nap a városház termében volt. Ott volt a ragyogó társaságban grf. Eszterházy Károly, a Fördős, Miko- vinyi, Szalmaváry-Kovács család, Kotroncz apát, Vermes György, Cseppen, Nagy Ig- nácz, az egész tanári kar ; Nagy Ignáczué Tarczyné, a ragyogó szépségű, karcsú termetű Vermesné, korom-sötét haj és fekete