Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

S igy is volt!

Petrovics már ekkor rakta le dicsőségének alapköveit, mert a múzsák homlokon csókolták s látta a már akkor babéroktól koszoruzott Vörösmartyt képzeletben, hogy mily melegen szőrit vele kezet néhány óv múlva, a mint ez meg is történt.

Midőn az iskolai órák lefolytak, társai kérték, hogy olvassa fel a költeményt mit meg is tett Petrovics; tanuló társai pedig örömriadalban törtek ki a fenséges költemény hallatára.

Az osztály kitűnő tanulói is, mint Kozma Sándor, ki különben is szerette a talentuozus szilaj fiút — Balogh stb. elvoltak ragadtatva a rögtönzött versre.

Ezután még jobban elterjedt hire Petrovics költői tehetségének a Collégium tanulói között, s nem egy, nagy jövőt jósolt neki.

Számos költeményét irta itt — „Mi haszna, hogy a csoroszlya.“ — „Barátaimhoz— „Két vándor— „Kolmár emlékkönyvébe.“ — Ki a „nők teremtése.“ c. szép munkát irta; s Petőfinek egyik beesült embere volt.

Mint már valahol említettük a Képző társulatnak emlékkönyvébe is sok költeménye van Petrovicsnak, melyeket kegyelettel őriznek, mint üstökös pályájának első sugarait ; melyekből már akkor látszott, hogy az égi pályán minő világosságot fog ez egykor terjeszteni, mely áthatja az egész földtekét . . .

Petrovicsban a szikrázó szellem mellett sok, gúny volt, melylyel ha valakit leön- töt,t sokkal jobban mart mint a legerősebb lúg. Valóságoséleskardahüvelyben,másikat nem tűrt meg maga mellett. Ambiciózus, különc; mindig azt szerette amit más I senki; szive meleg, sőt forró volt, de nem I sok ember fért bele!