Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

Itt voit akkor a legjobb somlai must; még akkor is íorrot, pezsgett és olyan édes volt, mint az anyatej !. .

Ezzel eztán járt a finom sült gesztenye, a sok dal, humor, szikrázd élcek. Puzdor, Nagy Sándor költeményeket olvastak fel tetszés közt. Petrovics Sándor eleinte komolykodott, de aztán tüzes kedve lett. A kisebbik „rózsának“ járt kedvében midőn a versek járták, Petrovics rögtönzött strófái úgy hulltak a szép leányra mint a gyöngyszemek . . . Valóságos virág hullás volt, mely elborította a gyönyörűséges teremtést, ki legtöbbet Petrovics Sándor körül forgolódott; mi pedig éltetők a szikrázó szemű geniális költőt ; kézszoritására mentünk; kocintottunk vele, de poharából csak egy pár kortyot ivott, hó — hó gyerekek monda, — csak nem akartok borba fujtani.! ..

Erre odaugrik Kozma, teletölti poharát a pezsgő somlaiból e szavakkal :

— De Sándor azt a mindenét, te sem vagy apáca, fogd a poharat!

És Petrovics ez egyszer csakugyon fenékig ürítette poharát, de akkor is ott volt zsebébee Peine, vagy Makthisson, kiket nagyon szeretett és fordított is tőlük.

Midőn közelgett az esti hét óra, bucäuz- tunk a szép leányoktól és mentünk.

Gyönyörű holdvilágos est volt, midőn dalolva mentünk a hosszú utcán. Mike a Három Rózsáék katrocából kirántot egy sárga lábú stájer kappant és a köpenye alá fogta, de lábai kilógtak s tisztán lehetett látni a holdvilágnál.

Egyszer csak rákiált közülünk Petrovics :

— Mike bátyám ! mit visz a köpenye

alatt, édesgyökeret?! ^ _ N

No voit kacagás s Mike egész őszintén felelt:

— Nem biz az Sándor, hízott kappan