Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

hogy a nemzetiségek is erősítsék a nagyra­vágyók táborát. Aztán a tábor nagy lett s a nemzetiségeket leszamarazták és fölpofozták, rugdalták, püfölték stb. Természetes, mert valamivel csak ki kell mutatni ebben az osz­trák-szolgáló világban, hogy magyar nemzetiek ' is volnának. Most pedig justh Gyula vallja, hogy ha belügyminiszter lenne, kibékülne a ¥akondokok. — A sötét esztendők történetéből. — Irta Váradi Antal. A társadalmat, úgymond egy kínai bölcs, két osztályba lehet sorozni. Vannak olyanok, a kik kiabálnak és vannak olyanok, a kik suttognak. Az utóbbiak a veszedelmesebbek. Á nagyon hangos kutyától, mondja a magyar szó, ne félj, de a sunyi kutyát kerüld. Ezért nem győzött az ember az ötvenes esz­tendőkben eleget kerülgetni, mert tele volt a világ sunyi kutyákkal. Orgiáit ülte a spiczli-rendszer. S mint­hogy az embereknek mindig van egy alosztálya, mely, a kínai bölcs szerint, sugdosva beszél, ilyenkor ez a fajzat fölszaporodik, mert ilyen­kor fizetik a sugdosást. Máskor csak a szín­házakban adnak gázsit annak, a ki súg, most egész táborkara volt szerződtetve azoknak a gazembereknek, a kik olyanfajta gyónásból éltek, a melyben valaki a mások bűneit mondja fülbe, a maga bűnei megbocsát!áfásának vagy jó baksisnak a reményében. Es ennek a gaz fajzatnak a magva nem veszett ki máig sem. Elkezdve Ahasvérus udvarán, mikor a zsidók ellen folyt a sug- dosás, egész napjainkig mindig nagy füle volt a hatalmasoknak, e nagy fülekbe nagy szájak sugdostak nagy gazságokat. Sokszor elgondol­koztam a kulisszák között, mikor lenézve a sugólyukra, láttam, a mint a súgó olyan szóra csucsoritja a száját, a mely aztán vég­zetessé vált egy színpadi emberéletre. Hát még az életben egy ilyen súgva kiejtett szó mennyi könybe, mennyi vérbe került ? ... ságot ne lehessen látni. A ’valóság pedig az, hogy Fiúméban magyar is, olasz is egyaránt visszafelé megyen, csak a hor- vátok mennek mindig jobban előre. Meglátta-e ezt Apponyi Albert gróf most Fiúméban, nem valószínű. Hiszen ő is egyike volt az 1905. évi horvát rezo- lucziós paktum védszentjcinek. De más Az osztrák rendszer fönt, Bécsben kezdte a sugó-teória praktikus megvalósítását. Fran­kenburg emlékirataiban találom feljegyezve, hogy Sedlnicki gróf rendőrfőnök egy ízben S? herczeg estélyén jelenik meg s előkéri a vendégek névsorát. Természetesen ehhez joga volt a szabad Ausztriában. A mint végignézi a névsort, megelégedetten adja vissza ezzel a szóval : — Nagyon jól van. Hat emberem van a meghivottak között ! Ilyen és hasonló képe volt az estélyeknek az ötvenes években, ha ugyan kedve volt valakinek estélyt adni a sötét esztendőkben. Azt tudom, hogy ha vendéget akart hívni valaki vacsorára, akkor azt előbb be kellett jelenteni a rendőrségnek. Az aztán approbálta, hogy megengedhető-e ? Kiszorgalmazta a gaz­dából a vendég ki- és milétét, szándékait, az alkalmat, a melyből a meghívás történt, s ha háromnál több volt a meghivottak száma, már kifogásolta és lehetőleg meg is akadályozta a »tömeges« vendégjárást, összeesküvéstől tart­ván minden bokorban és minden pohár bor mellett. Ha pedig a három vendég »felsőbb helyen engedélyeztetett«, akkor egy hosszú kaputos ur sétált a vacsora alatt a ház tájékán, néha zimankós téli időben, s ha a házigazda be akarta invitálni egy kis meleg ételre és ital borra az istenadta nyomorultat, ő el­szökött a szomszéd utczába, részint hogy ábrázatát elrejtse, részint hogy meg ne veszte- gettesse magát. Mert abból aztán nagyobb báj származott, mint egy kis —-nátha a poszton, éjszakának idején, a vacsorázok ablaka alatt. Az elhunyt Széchenyi Lajos gróf gazda­sági tanácsosa, Somogyi János, írja Franken­-o úiagyaxv euent.eueK.u8 nem Ker­gette. Azóta van ott horvát invázió. A koalicziónak volt föntartva min­dennek elgázolása, a mi még ott jó volt és mindennek a szélsőségig hajszolása, a mi rossz volt. A magyarok és olaszok ellentéte annyira nőtt, hogy Nákó gróf kormányzó hivatalos emberei egy napon a horvát municzipális jelöltekre szavaz­burg Adolf, később röjtöki birtokos Sopron- megyében, egy ilyen nyomorultnak rövidesen adta ki az útját. A gróf Széchenyiek közül Lajos gróf éppen a Zsófia főherczegasszony főudvarmestere volt, következőleg minden konspirácziótól a legmesszebb állott. Es mégis egy napon beállít Somogyi Jánoshoz egy efféle mákvirág, fülig beretvált képpel, sarkig lógó gérok-szárnyakkal, afféle máderer«, a mint akkortájt a Sedlnicki sugdosóit hívták, s felszólítja Somogyit, hogy nem volna-e hajlandó kétezer forint évi dij mellett a grófi ház bail megforduló vendégeket szemmel tar­tani, azokról listát vezetni, a levelezéseket figyelemmel kisérni (esetleg egy-két-három le­velet el is emelni, úgy a gyanusabbjából), valamint, referálni a grófi család olvasmányai­ról. Ezekről aztán hetenként kimerítő jelen­téseket kellett volna beküldeni az úgynevezett »praesidialis bureau «-ba. Somogyi János igen higgadt, türelmes, jó magyar ember volt, a ki nem vágott a szavába senkinek, a náderernek sem, hanem megvárta, mig kibeszéli, jobban mondva: kisugdossa magát ; akkor a két vállára tette a kezét, de nem elölről, hanem hátulról, meglóditotta nemcsak kézzel, de lábbal is, még pedig a le­járó lépcső felé. Akkor még nem volt fel­találva a repülőgép, hát a kit röpíteni akar­tak, annak igy adták meg a kezdősebességet. Különös üldöztetésnek voltak kitéve ter­mészetesen a sajtó munkásai. Nem csoda.. Ha egy Grün Anasztáz — Auersperg gróf — »Spaziergänge eines wiener Poeten« czimü verskötetéért maró gunyja és találó élezei jutalmául a policzáj üldözésének tárgya volt, mely az álnevű szerzőt minden bokorban Lapunk mai száma 28 oldal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom