Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 28-as doboz

! radt a raj gyönyörűségünkre. írtak azért magyarul is prédikációkat, legendákat, szent énekeket; melyeket féltve őriztek és most e kódexek gyűjteménye nyelvészeink kincsesbányája.

A reformációnak is sokat köszönhetünk, mert a reformátorok, hogy a nép is megértse szándékukat, magyarul Írtak; igy aztán a katolikus papok is kénytelenek voltak magyarul felelni a protestáns vitairatokra.

Azonban a fegyverzörej közt sem hallgattak el poétáink; ki ne ismerné Tinódi Sebestyén, Zrínyi Miklós és Gyöngyösi munkáit!

A bókességes időben a szakirodalom is föllendült; há szegények voltunk, a szomszédtól kölcsönöztünk és máris versenyre kelhetnek tudósaink a külföld tudósaival. -A szakirodalom egyes ágai társulatokat alakítva, ezek szárnyai alatt fejleszthetik tehetségüket és igy biztos révbe jutottak.

Én azonban ezzel most nem foglalkozom; már a lelkes Toídy Ferenc megkisérlette egy hazai általános irodalomtörténet megírását, de félbenhagyta; megírják azt majd a szakírók. Egyedül a szépirodalomról fogok egyetmást elmondani.

Herpes testőreink Becsben közelről látták hátramaradottságukat; munkához fogtak tehát és írtak, fordítottak; a közönség pedig lelkesülten fogadta törekvéseiket; buzdításukra támadtak föl poétáink, regényíróink: Gvadányi, Csokonai, Kármán, a két Kisfaludy, Fáy András és többen.

Hogy c költői munkákat mennyire megbecsülték és szerették, eléggé tanúsítja saját tapasztalatom. mert én. nem egy öregasszonyt ismertem, a ki a lánykoriban olvasott és akkor megtanult Csokonai vagy Kisfaludy Sándor verset szavalta.

Ebben a korban szerepeltek a mecénások, nagy uraink, főpapjaink, kik -a szegény irőt munkájának kiadásában pénzzel segitették r ezek aztán bálából névnapjukra dicsérő verseket írtak és szép kötésben nyújtották át az illető urnák, a ki éltette emlékül, hogy az utókort dicsőségével és emlékével bámulatba ejtse. Ezt aztán az előfizetés divatja váltotta föl.

Később Aurórákat, Emlényeket. Álmatlanokat adtak ki piros, kék selyemkÖGsben, aranyozott lapszéllel, tokban; ezt karác-onvi s uj- esztondei ajándékul adták öt forintért és különösen a nők szívesen fogadták.

Midőn Jósika Aba.fi-ja megjelent, méltán irta egyik kritikus: ,,Le a kalappal, uraim!"' Mert ez alapította meg a modern regényirodai-