Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

Petőfi beszélyei a mi nem épen gazdag beszélyirodalruunkban sem tartoznak ugyan a legsikerültebbek közé, de van bennük valami, miben felülmúlta kortársait, s mivel némi befolyást gyakorolt beszélyirodalmunk fejlődésére, értem az előadás könnyedségét, magyarosságát, a tiszta elbeszélési stylt. Vig höskölteményének nincs mélyebb komikai vagy satyrai alapja, de nagyon sikerült paródiája a komoly eposz előadási modorának. Drámái legkevésbbé sikerül teli minden müvei között. A „Tigris és hiéna“ egy lázálom-kép, csak egy-egy felvillanó jó gondolat s a nyelvnek itt-ott nyilatkozó zord erélye kölcsönöznek neki némi érdeket. Czim nélküli drámájának töredéke már sokkal sikerültebb, szerencsés expositio, s a nép csoportosításában, festésében élénkség, jellemzetesség és drámai sebesség nyilatkozik. Müforditmá- nyai még legjobbjainkkal is versenyezhetnek, „Coriolanus“ nevezetes mozzanat Shakspeare átültetése ügyében, s ha a Vörösmarty „Julius Caesar“-ja nagyobb műgonddal van dolgozva, Petőfi szerencsésebben találja el azt a népies zamatot és erélyt, mely az eredetit jellemzi. A „Romeo és Juliá“-ból fordított töredéket jól felhasználhatja valamelyik műfordító utód ; a czivakodó szolgák jelenetében egy pár szójátékos vagy közmondásos czélzat igen sikerült. Úti rajzai prózai müveinek legjavát teszik. Prózájának önkénytes könnyedsége, a tárgyhoz simuló fordulatossága, plasztikaisága, magyarossága itt nyilatkoznak a legszembetűnőbben. E tekintetben mindjárt a Mikes Kelemen és Kazinczy levelei mellé sorozhatni, kivált a Keré- nyi Frigyeshez irt úti leveleit. Kz úti rajzok megjelenésükkor sok gáncsot vontak magukra és sokkal kevésbbé voltak méltányolva, mint a hogy érdemelték. Igaz, néhol Petőfi inkább köny- nyelmü szeszélyből, mint öntudatos czélzatos- ságból a frivolitás örvénye felé látszik sodortatni, nem egy paradoxont találhatni bennök s itt-ott bizonyos hetykeség szesszenéseit érezzük, de mennyi kárpótlást nyújt mindezért az az j őszinte és fogékony kedély, az az ép, sajátságos, mondhatni, ifjú humor, az a genialis szökdelés és változatos hangulat, melyeken biztosan oda vetett táj- és genreképei átszövödnek. S ha átadjuk magunkat az egész benyomásának, költői önérzete vagy hiúsága kitörései is egészen máskép tűnnek fel, mint különben. E kitörésekben a legtöbbször humor, szeszély, vagy jó kedvű malice nyilatkoznak, s nem dicsekedés, vagy épen dölyf. E mellett ez úti rajzok, mint élet- és jellemrajzi adatok is becsesek. Két évnek, 1845 és 1847-nek majdnem naplói, oly őszintén irva, mintha csak barátai számára irta volna.