Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

Nagyobb költeményei közöl Petőfi 1847-ben Szatmáron „Szécsi Máriá“-t irta.

Akként adták elő Petőfinek, hogy Tompa Mihály kicsinylőleg nyilatkozott volna e müvéről, amiért engesztelhetlenül úgy megharagudott Tompára, hogy még Arany János sem volt képes őket összebékiteni.

így Tompa elesett ama forró vágyától, hogy ő eskesse meg Petőfit, mert az eske- tést Sass Károly és Lauka Gusztáv tanuk jelenlétében Kallós István, Erdőd ősz papja végezte.

Petőfi Szatmáron a következő költeményeket irta:

1846.

Sz. J. kisasszony emlékkönyvébe.

Csalogányok és pacsirták.

Nehéz, nehéz a szivem.

Te a tavaszt szereted.

Mi vagy keblem . . .

Költői ábránd volt, mit eddig érzék . . . Álmodtam szépet, gyönyörűt . . .

Egy pár rövid nap.

1847.

Bírom végre Juliskámat . . .

Láttam kelet leggazdagabb virányit . . .

Jó ideje lement a nap . . .

Kard és lánc.

T. M. kisaszonyhoz.

Válasz kedvesem egy levelére.

A költészet.

Koronázás. (Németből, Heine után)

Az elhagyott zászló.

Levél Arany Jánoshoz.

Már galambom, engedj meg . . .

Falu végén kurta korcsma . . .

Tarka élet.

A vándor legény.

Ismét köny.

Az én pegazusom.

Megbántott a rózsám . . .

Ne bántson az meg . . .

Jó költőnek tartanak.

Hnmér és Ossián.

Valahogy.

Szivem.