Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

Szép asszony, szép haza letüut réges régen. Csupán egy maradt meg, egy emlékszik rá méo, Fényes alakok közt egyedüli árnyék :

Egy szegény czigánylány, egykor piros arczü, Tűz szeme, termete mint az őz, oly karcsú.

Ez a két sötét szem, hogy lángolt miatta,

Ez a két sötét szem, egyedül siratja.

Csak neki nem jutott egy húr sem a lantból,

Őt nem emelte fel, ő mindig alant volt.

Vad erdő, zöld mező, tudja mit szenvedett, Mindig leány maradt, soha nem feledett. Arczrózsája hervadt, szemlángi kihaltak,

Csak bánata maradt örök fiatalnak.

Nevét sem említik, ki utolsó hive,

Azt se kérdik tőle miért fáj a szive ?

A költő alszik már, de művei élnek,

Imádott szép nőkről örökké beszélnek,

De arról a helyről, hova lelke lejár,

Csak a barna föld tud s barna czigányleány.

— Reclamatio. Gróf Teleki Sándorné asszonytól aug. 21-iki kelettel a a következő kedélyes sorokat vesz- szük Költőről: »Az Életképek« 64-ik szämäban megjelent közlemény nem egészen hti. Jókai Mór barátunk Költőn időzése alkalmával Petőfi emlékezetére »Az utolsó eszménykép« czimii gyönyörű költeményét nekem ajánlotta. Az örömet, melyet ezzel nekem szerzett, én még férjemnek se engedem át, s tulajdonjogomat megvédve, kérem a hiányos közlést helyre igazítani.« — Minden eredhető belviszálkodásnak elejét veendő, ezennel közöltük e sorokat, remélve, hogy a boldog házi béke állandó biztosítására tett eme elhatározásunkat több siker koronázza, mint a nagyhatalmak pacificatióját keleten.

/