Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz
a Harzi ttí-ban, hogy veszi ki az egyes és külső eseményből az általánost, a külsőből a belsőt. O nemcsak me'rtékbe s rímekbe szedi érzelmeit, mint a lyrai költők rendesen, s Petőfi is (a mivel teljeség gél nem kisebbítem) — ő újra költi életét; a mit érez, tapasztal, él, mindaz uj költői alakzatokba idomul nála, Érzésének dalba ömlése természetének legbenső lényege, de egy sziirö közegen át, mely abból a pillanatnyit, az esetlegest kiválasztja, a nélkül, hogy idegent, valótlant, csak egy szemernyit is tenne hozzá s ezáltal őszinteségét és valóságát megvesztegetné. Kénytelen volt nem csak Írni, hanem igy alakítani át, a mi szivét nyomta ; a közvetlen érzés súlyától ez átalakítás s dalba öntés által menekült meg, mint maga ismételve mondja. A pillanat korlátáiból, nyűgéből, az által szabadult, hogy fölkeresse benne az általánost s kimondotta, dacul a korlátoltnak, az esetlegesnek. T & - fit ^ 4