Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

Petőfi ifjúkorából.

1835-ben és előtte i834-ben együtt voltunk Aszódon Koreny István tanársága alatt másod éves grammatisták és első éves syntaxisták. Petőfi (akkor még Petrovics) igen szépen irt s alkalmasint jól is ralzolt; legalább egyszer, midőn a tanár a syntaxistáknak magyarázott s mi grammatisták pihentünk : elővett egy darab papirost s arra rajzolt valamit; midőn nekünk mellette ülőknek megmutatta, hogy mit rajzolt: első pillanatra megismertük tanárunknak irónnal jól talált arczképét, melyet Petőfi azonnal széttépett.

Hárman voltunk — úgy nevezett — jó barátok : Petőfi, Esztergályi Mihály (a csomádi evangélikus pap fija) és én, mind hárman jó tanulók. Barátságunk abból állott, hogy ha lehetet mindig együtt voltunk, együtt jártunk a templom körüli vadgesztenyésbe tanulni, és gubicsokból rósz dohányt színi; együtt ábrándoztunk, s együtt voltunk szerelmesek; én az Esztergályi Mihály ott iskolázó kis leány testvérébe, Esztergályi Miska a helybeli zsidó orvos leányába, és Petőfi Cancrinyi Emíliába, ki a három kedves közt legnagyobb volt, a minthogy Petőfi is egy évvel idősebb volt mint mi.

Soha meg nem szólított szépeinkhez — titokban — verseményeket csináltunk, melyek — a Petőfiét kivéve — rosszak voltak, s melyeket az illetőknek soha sem kézbesítettünk. Petőfi ez első diák-szerelme egy kereskedő, vagy nyugalmazott gazda tiszt özvegyének csinos leánykája volt.

Petőfi ott volt még egy évig, midőn én Losonczra mentem, s azután ment Selmeczre. Ezen — még mint másod éves syntaxista —Aszódon töltött évben akart a vándor színészekkel elszökni, de épen felvetődött apja rajta kapta, s visszavitte az iskolába. Szerelmének volt-e tovább folytatása, vagy sem ? nem tudom.