Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz
Behatóan s mogyoróhéjban adta elő Pulszkv a negyvenes évek irodalmi! viszonyait, melyeket a legkisebb részben is tökéletesen ismer. Értekezése végén gyönyörű prózában apotlieozissal adózik Petőfinek, kit az ifjú költői nemzedéknek tanulmányoznia kell, de utánozni; akarnia annyit jelent, mint előre lemondani a sikerről. Pulszky Ferenez értekezését viharos tetszés, ezt Szabados János költeménye követte „Petőfiről“ mely több mint alkalmi költemény. Emelkedettségét bizonyítja e pár szakasz. Mer! niuct a ki fencsap gó kedvűnk S néma hűnk úgy tudná festeni! Ostorozni a mi gyarló berniünk ! Dicsőit ni a mi i ä t • - tj i ! Rázúdulni férfi-gyávaságra ! Buzdítani honvédő csatára! S ha meghajlik, és lemond magáról Felrázni a nemzetét álmából! Nincs, ki rólad, oh hon, szebben szólna, Ünnepelve mindenek felett! Mintha szived keblében vert volna, Úgy érezte miudenik sebei, — Hogy ha fényes múltadat sirata, Reszketett a boiili szív aratta, És a sírból visszahitt kisértett, Vágyakat szült, tettre kelni érted. Es midőn a fclvilág látámadt, S mig te kiizdtél egy magad hazám! Ten lakóid rádgyujták a házat . . . 0 tiildörgöt a csaták zaján. Mint a szélvész az óiiás tengert, Lángdalával eget földet felvert, S daliái régi, nagy napoknak, Feltámadtak s újra kardot foglak. A tetszés nem maradt ki e költemény után sem, hanem — különösen a hölgy világ részéről — tetőpontot ért j akkor, midőn Balázs Sándornak „Az özvegyférje“ czimű rajzát E. Kovács! Gyula felolvasta. Az ügyes rajz el móri dása helyett ki kell emelnünk azon kő-! rűlményt, hogy a társaság megalakulása, körül legtöbb érdeme Balázs Sándornak van.
