Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

— • 7 ! Eí ólombányában voltak löbbek közt még a ma­gyar foglyok közül a következők: 1. Szabó István, 2. K o v ács Péter (szebeni), 3. K i s János (Kecskemét mellől), és 4. Vízi Ferenc (koronkai), kik mindnyájan haza jöttek. Azon bányába, hová Petőfi és ö is beosztva lön s mely 90. számot viselte, összesen huszonöt magyar- országit helyeztek el. Ott eleinte sokan, napjában 4—5-en haltak el az ujjonnan érkezettek közül; de későbbre megszokták. A bányamunka az orosz alattvalóknál büntetés­kép alkalmaztalik, még a hadseregnél hibázottakat is arra ítélik el. Azon környékén, hol elbeszélő volt, összesen 12 ólombánya müveltetett, s ezekbe helyezték el az oda érkezett 185 magyart. A 90. számú bányában többféle nemzethez tar­tozó foglyok dolgoztak. Volt különösen sok lengyel. E bánya mellett feküdt B I e a n g o l o nevű város, melyet ö szeret magyarul Pétervárnak nevezni. Ugyancsak e környékén feküdtek a következő váro­sok : Szliueo, Blogánduplen, Blósz. Azon kérdésre, hogy milyen életük volt ott, — úgy nyilatkozott, hogy „meglehetős, — csak az étel volt nagyon rósz. Ételük k r u m p- 1 i (briangocs), t ö k (gloma) és káposzta (groj- cse) volt. Megjegyzendő, hogy az idegen szavakat nagyon roszul ejti ki, önmagát kiigazílván gyakorta. A bányamunka, mely csákánynyal és ásóval történt, reggeli 6 órától esti 6 óráig tartott. Napjára „25 I a a g á t“ kaptak, ezenkívül kenyeret és néha húst, melyet ők főztek meg. A bányák fölött a legnagyobb ur a generalis (grocani) volt. A ki bányában elgyengült, a katonaság­hoz osztották be, — mivel ott szolgálni könnyebb volt. „A bányamunkások lakásában olyan lámpással világítnak, mely a falból jön ki és csak egy gyufát kell hozzá érinteni, s azonnal m e g g y u I.“ Azon kérdésre, hogy nem kisérlették-e meg onnan megszökni, vagy levelet küldeni, — úgy nyilatkozott, miszerint mindkettő lehetetlen volt, úgy őrizték őket 0 öt évig volt alkalmazva mint bányamunkás, midőn elgyengülvén, az orosz katonasághoz osztották be. A sorezredet, melybe fölvétetett, a 8*iknak mondja, — neve „Bagón Ruvrik“ ezred. Ez ezredben szürke posztónadrágot, hosszú bun­dát és báránybörsipkát viselnek. Manas zszes azt állítja, hogy mint bányaműn■ kás három évig szolgált Petőfi mellett, kinek ruháit tisztogala. Öt Petőfi ö n ö z l e, s rendesen, ha dolga volt vele, igy hívta: „Gyüjjön ön Dani.“ A kis szobában, melyben Petőfi lakott, minden bútorzat egy ágy, egy szék, és egy asztalból állott. Ez asztalon volt háram darab könyv, kettő a Petőfi képével. Ez állítása az, a mi az egészben legkevesebb hitelt érdemel. Arra a kérdésre, hogy nem hallotta-e ott a bá­nyamunkások közölt, hogy forradalom előtt mi volt Petőfi, azt monda: hallá, miszerint: „jó Írástudó ember volt, körzőit s u j s á g a d ó volt.“ Petőfi 60 év felé jár, de még nem igen ősz, kö­zéptermetű, szikár arca sáppadt, haja félgöndör, hom­lokánál kopaszodni kezd, állán hegyes szakállt visel, kétfelöl borotválkozik. Járása sebes. Midőn szobájában ül, rendesen fejét karjára támasztja s úgy gondolkozik. Nem -igen vig. Keveset beszél. Petőfi szobájába leginkább a következő ma­I gyarok jártak: Tóth András (katona, kunsági), I Szabó Ferenc (bányamunkás, borsod megyei). Kis : Balogh László (csongrádi katona) és Tóth ; Péter (szentesi, banyamunkás). Ez utóbbiról az monda, hogy „diák ember volt.“ Petőfi ezek közül senkivel sem tegezödött. Ren- j desen 10 —11 óráig beszélgettek együtt Petőfi szobá- j jában, néha kártyáztak is. Kérdeztetvén, hogy lehetett-e ott megnősülni, í igennel felelt, de, amint monda: „kinek lelt | volna arra kedve?!“— Egyébiránt a magya­rok közül eey mégis megnősült, Tóth András (katona). „Úri fiú volt és egy gazdag muszka kisasszonyt vett el. Manaszszes mint katona csak egyszer volt há­borúban a muszka birodalomban. E háború színhelye közel feküdt a bányákhoz. Beszédéből — ámbár az ellenséget következe­tesen görögöknek nevezi — az látszik, hogy valamely föllázadt néptörzs ellen volt e háború. E háborúban sebet is kapott, melynek helye most is látszik kezén és fején s inelylyel 9 hóig feküdt a kórházban. Ö egy szóval sem állítja, hogy Szibériában lett volna, sőt' ellenkezőleg azt mondja, hogy Szibéria nem volt messze tőlük. Kérdeztetvén, mit tud Szibé­riáról, azt monda, hogy „erős hely, hideg hely, még hidegebb mint ahol mi laktunk, ámbár ott is hideg volt még nyáron i s.“ Az említett háború 5 hóig tartott. Küsten fegy- ! vérük volt, mit oroszul procának neveznek. A múlt esztendő végén a muszka császár egy i parancsot adott ki, melynél fogva a katonaságtól min- 1 den foglyot elbocsájtoltak s igy öt is. I • (Vége következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom