Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 27-es doboz

nek. *) A Tarczy Lajoshoz irt nyílt levele szintén egy hirnöki czikknek volt következménye, melyben pápai előfizetői azzal vádolják, hogy nem akarja kielégiteni őket. A Vörösmar- tyhoz irt vers és hozzá csatolt jegyzet az Életképekben jelent meg, melyet 1848 óta Jókaival együtt szerkesztett. Jókai a következő számban éles felszólalást s illetőleg óvást tett közzé, melyet aztán Petőfi még nagyobb keserűséggel vi- szonzott. Nem nagy érdekű kérdés: vájjon Petőfinek vagy Jókainak volt-e igaza e polémiában, sokkul érdekesb az, hogy ugyanazon szakadás választotta el egymástól Magyarország e két nagy költőjét , mint államférfiak. — Vörösmarty a mérsékelt párthoz tartozott, Petőfinek mindig és mindenütt a szélső baloldalon kellett helyet foglalnia.

Ifjúkori kisérletei két elsőjét Szeberényinek „Nehány év Petőfi életéből“ czimü füzetkéjéböl vettem ki, az „Elégia egy várromon“, „Ideál“, „Tolvaj huszár“, „Lehel“, Tűnődés“, „tizin és Való“ czimüeket a „Tavasz“ czimü zsebkönyv- ! bői, melyet 1845-ben a pápai iskolai önképző társulat adott ki, mely társulatnak diák korában Petőfi is tagja volt. A „Tűnődés“ és a „Szín és Való“ Homonnai álnév alatt jelentek meg, a többi Petőfi neve alatt. A „Szin és Való“-val, mint pápai diák, két arany jutalmat nyert. „Az ifjú a pataknál“ nem rég jelent meg a Vasárnapi Újságban. A többieket Bajza Jenő szívességéből közlöm,ki mindeniket boldogult atyja iratai közt találta. E költeményeket Petőfi részint mint pápai diák, részint mint színész, küldötte be Bajzához, az Atheneum számára, s mint ki nem adottak maradtak meg a szerkesztőségi iratcsomagok között. A gyűjteményeiből saját maga által kihagyott költemények, egyet kivéve, mind megjelentek a „Pesti Divatlap“

1844—45-ki folyamában. Az „Egy kritikushoz“ czimü itt jelen meg először, nem saját kézirata után, hanem csak másolatból. Meglehet, egy - két költemény kimaradhatott ; nem volt rólok tudomásom. A Bajzához és Nagy Ignáczhoz irt levelek szintén Bajza Jenő szívességéből látnak itt napvilágot; a Szeberényi- hez Írottakat a fentemlitett füzetke után közlöm, sőt néhol meghagytam jegyzeteit is ; az Orlai-Petricshez írottakat e jeles képírónk köz- lékenységének köszönheti az olvasó. 0 tanuló- társa, barátja és atyafia volt Petőfinek, s minthogy csak egy pár hónap lehetett köztök a kor- különbsés. nem tudták, melyik a bátya, melyik

*) Lásd bővebben Szeberényi. „Néhány év Petőfi életéből“ czimü müvére irt bírálatomat. Arany „Szépirodalmi Figyelő.“ 1862, második félév. 1. 2. 3. sz.