Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
/ 8 az ég meghallgatta a holt költő dalát : Remény csillagait sorba gyújtogatta A csillagok után fölhozta hajnalát, Bilincsét, láncait a nép szétszakgatta. S a nemzet föltámadt az uj virradatra* (Hajnalfény, majd napfény derül.) -;• : Kemiő. (Ketté szakítja a kezén levő láncokat.) liajnalhasadtára a látóhatárig Jut az éj tabora, a gyötrő kísérlet, Kellő fénysugárból magasra kiválik Ostorával űzve a futó lidércet, A te ércalakod, visszanyerve élted. Ércből volt a szived, mig dobogott élve; De égett a haza és szabadság névre. Most érc vagy egészen s hát szív vagy egészen, Fejedet az égig emeled, merészen • S szemednek engeded, hogy a napba nézzen. S napnál fényesebbre j íöltámadt hazádra Ez imádott földre, bércedre, rónádra : Bércek, rónák hazaszerető népére. Kit Isten teremtett a. saját képére. Kiben az ősöknek buzog honű vére. Lásd és hevüljön át ércalakod tőle, Legyen izzóvá és ragyogjon az éjbe, Hogy lett bálványnyá a szabadság nemtője. Lásd szobor alakban, mit nem láttál élre, S dobbanjon ércszived túlvilági kéjbe. (Semtö ledobja kezeiről a láncokat ) 3 :> ■ *■. i ]■. ; . ; • Nincsen már rab nemzet, nincs elnyomott ország, Szabad a föld, a nép, a sajtó, a szellem, Szabadság rendezi a törvények sorsát. Sötét visszavonás nem félelmes ellen, Árulás daemona nem győz tanszereimen, Az utolsó bang, mit földön élve haliéi, ; Sebekből vérezve, földre legázolva Vad csatakiáltás volt, győzelmes hurrah I Amivel a szilaj zsarnokká fett szolga A szabadság hősét a porba tiporja. Most népdal üdvözöl szabad népek ajkán, Kik dalaid zengik, szájról szájra szállva, S hallgasd, hogy élteinek a nap alkonyukén Aranytermő kalászt aratva kaszálva. A délibáb játszik távol láthatárba.
