Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Feszty Árpádhoz.

— A „Magyarország“ eredeti tározája. —

Sok szerencsét hozzá, nagy művész barátom, — Amit hőn kívántál, zsellér vagy immáron 1 Jó hir ez tenéked, s jó barátod hozza:

Ezentúl „Petőfi“ lesz az ur lakodba’.

S e nagy, égi szellem mikor elfogadja A „Petőfi-ház“-at, — cserébe a karja Átölel, s gyöngéden letépi a lánczot,

Mely e röghöz kötött, s mely ha nem is látszott Alkotásaidnak remekin, elég, ha Terhét, ólomsulyát érezted te néha.

1 \' ) í * • i '• : V, [ , Szabad vagy! Nem köt már az anyag a földhöz, Melyben csak az jó mit Isten keze öntöz.

Újra repülhetsz szent ihletednek szárnyán,

Nem kell már küzdeni gondok golgotáján . . . Elragadhat újra tündérszép világba A végtelen puszták hivó délibábja . .

Ami után vágytál, beteljesül álmod,

Már is szakadozik a kárpitja, látod?

Előtted van ugy-e újra a szép róna,

Hallgass csak... mintha már furulya is szólna. S mintha a nádasontuli messzeségbe’

Már a pásztoroknak őrtüze is égne.

S altató dalt súgna az epería lombja S bólogató fűzfák közt gulyák kolompja Üdvözölne, — s közbe lelkedre varázsnak A csillagok is már mintha hullanának ... Szabad vagy! Repülj hát a nap nyomán újra,

S ha eléd akad a honfoglalás útja,

Amelyen már jártál, és életre keltéd Árpádot, a nagy hőst, — e magyar leventét,

S amely még mindig rejt, őriz sok oly kincset, Amit rá ezer év története hintett,

Markolj belé újra, s jóságos két kézzel Add a nemzetednek, — szórd közöttünk széjjel 1 1907. január 9.

Ihász Aladár.