Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

aztán belőle duellum, triellum és az Isten tudja még hányféle »ellum«, de, hál’ istennek, egészségesek maradtak mindnyájan s attól még most is élnének, ha meg nem haltak volna.

Előbb barátai, később ellenségei közé tartozott Kuthy Lajos is, a »Hazai rejtelmek« hires és gavallér Írója. Ez az ur zsurokat adott s meghívta rá irótársait is. Egyik zsuron ez a kedélyes diskurzus fejlődött ki Kutby és Petőfi között:

— Ugyan, te Sándor, szerettél-e te már életedben ugy nőt, hogy pénzedbe ne került volna ?

Mire Petőfi igy vágott vissza :

— Hát, te Lajos, szerettél-e már életedben ugy nőt, hogy annak ne került volna pénzébe ?

Egyszer meg le sem ültette Petőfit, mikor Jókaival viziteltek nála. Állítólag »légyottja« volt valakivel s terhére volt neki a vizit. No, | Petőfinek se kellett egyéb, egy ur, a ki őt le sem ülteti, mikor nála vizitel! A legközelebbi zsuron az került szóba, hogy ki milyen munkán dolgozik ? Kuthy valami uj nagy vállalkozáson törte a fejét, Petőfi pedig csípősen vágott oda:

— Én egy regénybe fogtam, a melynek a a czime : x-Rinaldo Rinaldini«. Tégedet tettelek meg a hősének !

Kuthy az ajkát harapta mérgében, s fölkelve, Sándorhoz lépett s a vállára veregetve, igy szólt hozzá :

— Nagyot nőjj, édes öcsém, ha engem valaminek meg akarsz tenni!

Ezzel aztán vége is volt a látogatásoknak. Kuthy aztán mind furcsább mesterségekbe keveredett, igy teszem föl, a pozsonyi országgyűlésből, Jókai állítása szerint, azzal a megbízatással küldték le Pestre, hogy kémlelje ki Petőfit, vájjon igaz-e az a kolportált sugdosás, mely szerint Petőfi titkos forradalmár, a ki bujtogatásban utazik s a parasztságot akarja á la Dózsa György föllázitani, s azzal nagy vérontást kezdeni. Kuthy aztán fényesen adta Conan Doyle-t, s elkezdett Petőfi után kérdezősködni, sőt magához Petőfihez is elment, de ott fura kérdéseibe annyira belébonyolódott, hogy a végén már kínos zavarában a Petőfi iratai közt kezdett turkálni. Azt is mondják, hogy a zavar tetetett volt, a turkálás elpalás- tolhatására. Elég az hozzá, hogy Petőfi szép csendesen odaszól — megemlékezvén a múltkori elutasításról — a kutató Kuthynak :

— Kérlek, kedves barátom, jöjj hozzám máskor, most a feleségemre várok. Rendez- vous-m van Vele !

Kuthy ur megszégyenülve távozott.

*