Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

PÁLYÁZATI JELENTÉSEK.

25

magyar színészetet. Ezek nélkül pedig alig lehet a színészet történetét teljesnek mondani.

Sokkal szélesebb alapon indította meg a másik, az 1 -ső számú, és «Csak előre, édes fiam!» jeligéjű mű írója a színészet történetét.

Nemcsak könyvekből és folyóiratokból merített; látszik, hogy régebben foglalkozott tárgyával, fölkereste a különféle levéltárakat és szorgalommal gyűjtötte a hazai színészet kezdetére vonatkozó adatokat. Terjedelmesen ismerteti a hazánkban is divatozott mysteriumok és moralitások fenmaradt emlékeit; nemcsak a múlt század végén megindult magyar színészeti mozgalmakat beszéli el, hanem az azt megelőzött idegen színészet történetét is igen érdekesen ismerteti, sehol sem mulasztván el az események leírását, a színészetért buz- gólkodó kiválóbb alakok jellemzetes életrajzával vonzóvá tenni.

Különösen az első magyar színtársulat viszontagságos küzdelmei a Kelemen László és Sehy Ferencz életrajzi adatai által igen elevenen vannak megvilágítva.

Azonban sok hasonló előnye mellett vannak e műnek hiányai. Első és legnagyobb hibája, hogy — tán ép a nagyon terjedelmes, és sok adattal bővelkedő kidolgozás miatt — csak 1814-ig jutott el szerző a történet megírásában. Az elkészült rész is — mondhatni — pongyolán van egymáshoz fűzve. Látszik, hogy a kiszabott idő kevés volt a nagy adathalmaz feldolgozására: de az is látszik, hogy ha e mű szerzője kellő idővel rendelkezik, teljesen megoldotta volna feladatát. Az is kívánatos volna, hogy a szerző a forrásokra az illető események előadásánál hivatkozzék. A tömérdek forrás felsorolása az olvasóra, különösen a bírálóra hasznavehetetlen, ha nem tudja, miről hol győződhetik meg?

Mindezeknél fogva a bíráló bizottság azt bátorkodik a Tekintetes Társaságnak ajánlani, hogy a jutalmat ezúttal ne méltóztassék egyik műnek se odaítélni, hanem új, csupán e két műre szóló, zárt pályázatot hirdetve, méltóztassék a jutalomtételt a jövő évre újból kitűzni. Ez idő alatt mindkét