Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
3 iigy a bal, miül a jobb kezével egyenlő szépséggel irt (18. 1.) Továbbá, hogy az orosz kormány 1875-ben a Petőfi „Apostol“-át a tiltott könyvek jegyzékébe vette fel, még pedig a Schopen bauer munkáival együtt. (21. 1.) Ide tartozik Brassai azon nyilatkozatának közlése is, hogy midőn a „Szerelem gyöngyei“ 1845 ben megjelentek, elolvasásuk után igy kiáltott fel: „Végre egy valódi magyar költö!“ (27.) stb. A Petőfi halála körülményeiről 4zerzöuek egészen sajátos nézetei vannak, melyeket a 44.—48. lapokon mond el részletesen. Az életrajz minden sorát a Petőfi iránt táplált rajongó szeretet lengi át, a mely szerzőt kissé el* fogulttá is teszi pl. Vörösmarty irányában, kitől azt kívánta volna, hogy örvendjen a Petőfi ellene intézett költeményének, mint a hogy Wieland örvendett a Goethe satyrájának. (41. 1.) a fordításokhoz addig nem szólhatni hozzá, mig nem ösmeri az ember a fordító elveit, melyeket „A míi- torditás alapelvei Petőfire való tekintettel“ czirn alatt 1879-hen közölt. *j E nélkül igen sok dolgot nem lehet ki. magyarázni s egyes darabok úgy tűnnek fel, mintha fordító nem ragaszkodnék a szöveghez, holott a dolog tulajdonképpen úgy áll, hogy csak a szavakhoz nem ragaszkodik. Az idézett értekezés részletes tárgyalása nem ide tartozik, tehát elég lesz belőle egy pár gondolatot idézni, a melyek egyszersmind az egész szelleméről is fogalmat nyújthatnak: „. .*.. a fordítás bármi remek legyen, soha sem akarja az eredeti remeket helyettesíteni, hanem csak egy bizonyos irodalom hézagait törekszik betölteni; tehát nézetem szerint nem : aparte linguae textus originális hanem: aparte linguae textus translati kell megitélui.“ Továbbá : „az elsőrangú fordító .... minden izében költő, a ui biztos pillantással alkotja s ugyszólva teremti újra a fordítandó müvet“, stb. Az idézett két pont egyszersmind két nevezetes elvet is képvisel, melyeknek forditó a „Felhők“ forditá- sában hódol is. Az egyik az, hogy *) Acta comp, litte rar um Universarum. Szerk. dr. Brassai és dr. Meltzl. Kolozsvárit, 1879. Volumen If. 25. 70.
