Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Lengyel orvos futás közben egy domb tetejéről visszanézett, és látta, a mint Petőfi fedetlen fővel, szétterjesztett inggallérral fát, utánna pedig az üldözők ezrei vad lármával száguldtak lovaikon.

Itt látták a halhatatlan költőt életében utoljára. moi

Egy szárhegyi szekeres, ki a segesvári csatában mint huszár vett részt, és Petőfit ismerte, beszélte, hogy egy társa látta, midőn két kozák rárohant a menekülőre.

Egy segesvári polgár pedig, ki az elesettek temetésénél jelen volt, azt állította, hogy egy mellén átszűrt honvédet látott, s leírása után bizonyosnak tekinthető, hogy az elesett Petőfi Sándor volt, mit még azon körülmény is megerősít, hogy körülötte Írások hevertek.

Éppen igy adta elő a dolgot br. Heydte tábornok is, ki a halottak eltakarítását vezette, és a helyet is meg tudta jelölni, hol az elesett feküdt.

Óhajtása teljesült, elesett a „harcz mezején,“ — „kifolyt a vér szivéből,“ s most ott nyugszik százharmincznégy bajtársával együtt a fehéregyházi határban, a patak partján ásott közös sírban.

Ott aluszszaaz örökkévalóság álmát, és nyugodtan alhatik, mert az eszme, melyért vérét ontotta, kivívta diadalát, s most őrömmel tekinthet nemzetére, melynek szivében szelleme, eszméi örökké fognak élni.

Ifi. Szinnyei József.