Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

^Vll , Szuper és Petőfi. — Az elhunyt veterán színész életéből. — A tegnap elhunyt Szuper Károly régi színigaz­gató és művész 1842-ben egyik első tagja volt Szabó proporciós társulatának, melyben Petőfi is vándor- szinészkedett. Szuper naplójában, mely a régi szinész- élet egyik becses krónikája, több Ízben emlékszik meg a színész-költőről. Petőfi 1842. novemberében került a társulat­hoz a mikor az Székesfehérvárott működött. Szuper naplójában ez év november 11-iki dámma alatt a következőket olvassuk: ,,A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki, minthogy kunsági, mint én, mert félegyházi, engem keresett föl, hogy mint földije, ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, rég vonzalma van a színészethez, sőt mar meg is kísérletté egyszer Chehfalvi társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön készséggel ajánltam közbenjárásomat s föl is vétettem a társulathoz. Ez ifjú, Petőfi, ki tegnap lé­pett föl először a színpadra a „Párisi naplopó“-ban, egy inas-szerepben, a ki Bizotot kineveti, midőn a naplopó a földre ejti. Ekkor irta Petőfi „Első szere­pem“ című költeményét. Mi csakhamar jó barátok lettünk Petőfi már ekkor egész csomó költeményt irt, de ezekből még kevés látott napvilágot, mert még kevés hitele voit a szerkesztők és kiadók előtt. Még ekkor anyja — Borostyán -— családnevén (?) irt és működött, mint színész. Én már többnyire ismertem költeményeit, mert a mint egyet irt, mindjárt hozzám hozia elolvasás végett. Különösen nőmet nagyon ille­tékes bírónak tartotta versei megítélésében. Szegény Petőfi! sohasem felejtem el , . . egész télén hideg szobában lakott szomszédomban s ha föl akart mele­gedni, csak hozzám jött s nekünk felolvasásokat tar­tott saját verseiből s a Karthauziból.“ Ezután a napló a fehérvári színházi esemé­nyek (összeveszések, szerelmi tragikomédiák, intrikák, vendégségek stb.) tarka egyvelegében többször emlék­szik meg Szuper Petőfiről, ki gyakran volt Szuper vendége és viszont az is többször ment Petőfihez, annak újabb dolgozatait átnézni. Megemlékszik no­vember 18-án egy disznótorról Petőfi gazdája házá­nál, melyre a költő a „Disznótorban“ cimii kacagtató verset irta, December IG-án értesültek Megyeri halá­láról, mely Petőfit mélyen meghatotta. Ez év utolsó napjáról a következőket jegyezte Szuper a naplóba : „Délután olvasgattam, midőn hoz­zám jött Petőfi, hogy menjünk ki a temetőbe s néz­zük meg Erdős sírját s az óv utolsó napján emlé­kezzünk meg színészetünk nagy halottjáról. (Erdős János jeles színész volt, ki 1842. januárjában halt meg Fehérvárit Fekete társulatánál.) És ott a jeles színész sírja felett elmélkedésbe eredtünk az emberi múlandóságról s egy sóhaj emelkedett keblünkből. — Épen egy gazdag halottat temettek nagy pompával a mi jeles pályatársunk kopár sírja mellé . . . Az 1843. év januárja nagy civakodások közt köszöntött be és Szuper már biziosnak tartja az „apostolok oszlását“. Végre szét is szakadt a társa­ság s január 14-én Szabó a társaság egy töredékével (melyhez a Szuper-pár és Petőfi Í3 tartoztak) téiviz ide­jén Kecskemétre utazott. Szuperrel és családjával egy kocsiban volt Petőfi, a kiről a napló azt jegyzi meg, hogy egy ízben nagyon káromkodott, a mi tekintet­tel a téli utazásra, nem csoda. Szuperné attól tartott, hogy megveri az isten a káromlásért s feldőlnek a kocsival, azért megkérte Petőfit, menjen olyan ko­csira, a melyben nincsenek nők és gyermekek, a mig az isten kissé megengeszteló'dik. Petőfi el is ment nagy dühösen a nőtlen emberek kocsijára, a mely az­tán szerencsésen fel is dőlt. Szuperné szentül hitte, hogy Petőfit veri az isten s azt mondta : ,,jó, hogy tőlünk elment, mert mi fordultunk volna fel.“ A trup Kecskeméten találta Jókait, Petőfi iskolatársát, kivel Szuper még Komáromban megis­merkedett. „Jókai ott egy vígjátékot irt számomra julalomjátéknak“ — írja Szuper 1843. febr. 2-ről. „A vig cimborákat“ ; most pedig „Hétköznapok“ cimü regényébe fogott, mely egészen Kecskeméten játszik. Én is felolvastam neki „Bolygó király“ cimü regényemet, Petőfi verseit produkálja s bírálhatjuk egymás müveit. Jókai azonban jobb szeret a festészettel foglalkozni. Már többször megígérte, hogy engem lefest és Petőfit is, de nekünk nincs türelmünk ülni, mert nem hisz- szűk, hogy sikerüljön. Petőfitől azonban most több vers jött ki a hírlapokban, a mióta személyesen volt Pesten és megkérte Vörösmartyt, hogy fordítson figyelmet verseire ; belőle még nagy költő válhatib, ámbár ö csak színész óhajt lenni. Jókai pedig csak festész! Isten tudja barátaim, mi lesz belőlünk!“ Február 8-án Petőfi, mint e napló följegyzi, nagy komédiát csinált a színházban. Griseldist adták. Petőfi statisztának volt öltözve, nem jutott neki spádé, hát ő, hogy kardtartója üresen ne fityegjen az oldalán, egy bunkós botot dugott bele. Az előadás persze tönkre ment a derültségtől. „Dézsi a trónon ült, mint Percival“ — írja Szuper — „ette a méreg és mor­mogott, hogy ily nagy tragédiában mit tudnak nevetni. Azonban szájról-szájra neki is megsúgták, hogy tekint­sen csak Petőfi kardjára, melyre ő is úgy kijött a sodrából, hogy elfelejtette a szigorú szavakat, me­lyekkel Percival elűzi magától Griseldist. Általános lett a nevetés.“ Szupernek Kecskeméten ez évben meghalt egyetlen kis fia s nem volt többé a városban mara­dása. Eltávozott, különös örömet okozva Petőfinek, a kinek örökül hagyta „Lear királyból“ a bohóc szere­pét, melyet ez már rég szeretett volna játszani. Kevéssel ezután visszatért ismét Szabóhoz, de Petőfit már nem találta a társulatnál. 1843 tavaszán és nyarán Szuper sógora, Fekete társulatával Pozsonyban volt, a hol az országgyűlés ülésezett. Petőfi is odajött julius 2 án és Szupert arra kérte, hogy ajánlja be sógorának, a direktornak. Ez át is adta Petőfinek a „Tisztujitás“ cimü darabban az egyik kortes szerepét, de egy urfi szintén vágyott mint műkedvelő ezt a szerepet eljátszani, az igazgató hát igy több hasznot remélvén, elvette a költőtől s az urfinafe adta. Petőfit ez nagyon elkeserítette s akkor azt tanácsolta neki Szuper, hogy menjen Pestre s mint költő értékesítse tehetségét; a színészetnél nem hiszi, hogy babérok nyíljanak számára. Még egyszer találkozott Szuper Petőfivel: 1843. ___________ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom