Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
^Vll , Szuper és Petőfi. — Az elhunyt veterán színész életéből. — A tegnap elhunyt Szuper Károly régi színigazgató és művész 1842-ben egyik első tagja volt Szabó proporciós társulatának, melyben Petőfi is vándor- szinészkedett. Szuper naplójában, mely a régi szinész- élet egyik becses krónikája, több Ízben emlékszik meg a színész-költőről. Petőfi 1842. novemberében került a társulathoz a mikor az Székesfehérvárott működött. Szuper naplójában ez év november 11-iki dámma alatt a következőket olvassuk: ,,A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki, minthogy kunsági, mint én, mert félegyházi, engem keresett föl, hogy mint földije, ajánljam az igazgatónak. Mint mondá, rég vonzalma van a színészethez, sőt mar meg is kísérletté egyszer Chehfalvi társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én rögtön készséggel ajánltam közbenjárásomat s föl is vétettem a társulathoz. Ez ifjú, Petőfi, ki tegnap lépett föl először a színpadra a „Párisi naplopó“-ban, egy inas-szerepben, a ki Bizotot kineveti, midőn a naplopó a földre ejti. Ekkor irta Petőfi „Első szerepem“ című költeményét. Mi csakhamar jó barátok lettünk Petőfi már ekkor egész csomó költeményt irt, de ezekből még kevés látott napvilágot, mert még kevés hitele voit a szerkesztők és kiadók előtt. Még ekkor anyja — Borostyán -— családnevén (?) irt és működött, mint színész. Én már többnyire ismertem költeményeit, mert a mint egyet irt, mindjárt hozzám hozia elolvasás végett. Különösen nőmet nagyon illetékes bírónak tartotta versei megítélésében. Szegény Petőfi! sohasem felejtem el , . . egész télén hideg szobában lakott szomszédomban s ha föl akart melegedni, csak hozzám jött s nekünk felolvasásokat tartott saját verseiből s a Karthauziból.“ Ezután a napló a fehérvári színházi események (összeveszések, szerelmi tragikomédiák, intrikák, vendégségek stb.) tarka egyvelegében többször emlékszik meg Szuper Petőfiről, ki gyakran volt Szuper vendége és viszont az is többször ment Petőfihez, annak újabb dolgozatait átnézni. Megemlékszik november 18-án egy disznótorról Petőfi gazdája házánál, melyre a költő a „Disznótorban“ cimii kacagtató verset irta, December IG-án értesültek Megyeri haláláról, mely Petőfit mélyen meghatotta. Ez év utolsó napjáról a következőket jegyezte Szuper a naplóba : „Délután olvasgattam, midőn hozzám jött Petőfi, hogy menjünk ki a temetőbe s nézzük meg Erdős sírját s az óv utolsó napján emlékezzünk meg színészetünk nagy halottjáról. (Erdős János jeles színész volt, ki 1842. januárjában halt meg Fehérvárit Fekete társulatánál.) És ott a jeles színész sírja felett elmélkedésbe eredtünk az emberi múlandóságról s egy sóhaj emelkedett keblünkből. — Épen egy gazdag halottat temettek nagy pompával a mi jeles pályatársunk kopár sírja mellé . . . Az 1843. év januárja nagy civakodások közt köszöntött be és Szuper már biziosnak tartja az „apostolok oszlását“. Végre szét is szakadt a társaság s január 14-én Szabó a társaság egy töredékével (melyhez a Szuper-pár és Petőfi Í3 tartoztak) téiviz idején Kecskemétre utazott. Szuperrel és családjával egy kocsiban volt Petőfi, a kiről a napló azt jegyzi meg, hogy egy ízben nagyon káromkodott, a mi tekintettel a téli utazásra, nem csoda. Szuperné attól tartott, hogy megveri az isten a káromlásért s feldőlnek a kocsival, azért megkérte Petőfit, menjen olyan kocsira, a melyben nincsenek nők és gyermekek, a mig az isten kissé megengeszteló'dik. Petőfi el is ment nagy dühösen a nőtlen emberek kocsijára, a mely aztán szerencsésen fel is dőlt. Szuperné szentül hitte, hogy Petőfit veri az isten s azt mondta : ,,jó, hogy tőlünk elment, mert mi fordultunk volna fel.“ A trup Kecskeméten találta Jókait, Petőfi iskolatársát, kivel Szuper még Komáromban megismerkedett. „Jókai ott egy vígjátékot irt számomra julalomjátéknak“ — írja Szuper 1843. febr. 2-ről. „A vig cimborákat“ ; most pedig „Hétköznapok“ cimü regényébe fogott, mely egészen Kecskeméten játszik. Én is felolvastam neki „Bolygó király“ cimü regényemet, Petőfi verseit produkálja s bírálhatjuk egymás müveit. Jókai azonban jobb szeret a festészettel foglalkozni. Már többször megígérte, hogy engem lefest és Petőfit is, de nekünk nincs türelmünk ülni, mert nem hisz- szűk, hogy sikerüljön. Petőfitől azonban most több vers jött ki a hírlapokban, a mióta személyesen volt Pesten és megkérte Vörösmartyt, hogy fordítson figyelmet verseire ; belőle még nagy költő válhatib, ámbár ö csak színész óhajt lenni. Jókai pedig csak festész! Isten tudja barátaim, mi lesz belőlünk!“ Február 8-án Petőfi, mint e napló följegyzi, nagy komédiát csinált a színházban. Griseldist adták. Petőfi statisztának volt öltözve, nem jutott neki spádé, hát ő, hogy kardtartója üresen ne fityegjen az oldalán, egy bunkós botot dugott bele. Az előadás persze tönkre ment a derültségtől. „Dézsi a trónon ült, mint Percival“ — írja Szuper — „ette a méreg és mormogott, hogy ily nagy tragédiában mit tudnak nevetni. Azonban szájról-szájra neki is megsúgták, hogy tekintsen csak Petőfi kardjára, melyre ő is úgy kijött a sodrából, hogy elfelejtette a szigorú szavakat, melyekkel Percival elűzi magától Griseldist. Általános lett a nevetés.“ Szupernek Kecskeméten ez évben meghalt egyetlen kis fia s nem volt többé a városban maradása. Eltávozott, különös örömet okozva Petőfinek, a kinek örökül hagyta „Lear királyból“ a bohóc szerepét, melyet ez már rég szeretett volna játszani. Kevéssel ezután visszatért ismét Szabóhoz, de Petőfit már nem találta a társulatnál. 1843 tavaszán és nyarán Szuper sógora, Fekete társulatával Pozsonyban volt, a hol az országgyűlés ülésezett. Petőfi is odajött julius 2 án és Szupert arra kérte, hogy ajánlja be sógorának, a direktornak. Ez át is adta Petőfinek a „Tisztujitás“ cimü darabban az egyik kortes szerepét, de egy urfi szintén vágyott mint műkedvelő ezt a szerepet eljátszani, az igazgató hát igy több hasznot remélvén, elvette a költőtől s az urfinafe adta. Petőfit ez nagyon elkeserítette s akkor azt tanácsolta neki Szuper, hogy menjen Pestre s mint költő értékesítse tehetségét; a színészetnél nem hiszi, hogy babérok nyíljanak számára. Még egyszer találkozott Szuper Petőfivel: 1843. ___________ 5
