Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
82 DR. IMRIK PÉTER Ilyen ragyogó gondolat ez : Szállnak reményeink, e szép madarak, Midőn legjobban szállanak, S szíják a mennyei tiszta léget, Hol már sas sem tanyáz, Jön a való, a zord vadász, S lelövöldözi őket. Vagy ez: Ha a sírban megszáradt szíveket Mind egy halomra hordanák, S meggyujtanák, Ki mondja meg, Hány színű lenne majd e láng!? Nem akarja, hogy szive ezekkel a megszáradt szivekkel együtt porladjon el, azért meghagyja barátainak, hogy ha majd meghal, szivét égessék el; mert mint más helyen mondja: Nem akar elrohadni, mint a fűzfa a mocsárban; el akar égni, mint a tölgy a fellegek lángjában. El is égett. Voltak — s kinek ne volnának? — hibái Petőfi Sándornak is, mert voltak — s melyik nagy embernek nem voltak? — irigyei is Mennél nagyobb a fa, annál nagyobb árnyékot vet s mennél nagyobb az árnyék, annál nagyobb azoknak a közönséges növényeknek a száma, a melyek az árnyék miatt nem érvényesülhetnek. A békának örökkön megújuló meséje ez, a mely minden mérget a szent János bogárra lövellt csak azért, csupán azért, mert a szent János bogár tündökölt De forduljunk el ettől a képtől, hisz a mai nap Petőfi Sándor dicsőségének s általa a magyar nemzet dicsőségének s egyszersmind nemzeti költészetünknek emlékünnepe. Mi a költő és mi a költészet? *A költő az Istenség szent levele, a melybe Isten az ő örök igazságait irta meg#. A költészet pedig az emberi értelem és érzelem virága ; mint ilyennek az a szerepe az emberiség művelődésében, a mi a virágé a természetben. Virág nélkül sem ebben, sem abban, nincs gyümölcs. És a költészetnek ez a szerepe nem egy korszakra terjed, hanem mint a természet, minden kikeletkor, virágba borul, úgy
