Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz

Haragudott Petőfi a censorokra és kritikusokra, e z utóbbiak támadásai ropantul felizgatták, bár büszke Tolt önerejére és ennek teljes tudatában volt. Izgatottsága miatt sokszor beteggé is lett s egy-egy támadás után sok ideig el tudott epedni. Elkeseredett, tollát sokszor félre dobta, s panasza keserves szavakban tört ki. Ilyenkor volt szükséges, hogy Vahot Imre ó't bátorítsa, buzdítsa, vigasztalja. Ügy ama kritikának, mint e bátorításnak volt sikere ; minél keményebben csapdos'ák a kritikusok , kik azt fogták reá, hogy költészete nyers, pórias, annál szebb verseket irt. — A közvélemény azonban jobban itélt_. felette Petőfinek naponkint nagyobb lett népszerűsége. Ö maga tanácsolta neki, hogy ezentúl ne csak a „Divatlapéba dolgozzék, hanem a többi szerkesztőknek is dobjon egy- egy konczot, ekkor azután beköszöntött a többi lapoknál is, kik kapva kaptak Petőfi versein, még a „Honderűének is juttatott, mely lapot pedig Petőfi teljes szivéből gyűlölte. Midőn Vahot egyszer tréfából szemére lobbantotta Petőfinek, hogy a „Honderűébe is küldi költeményeit, mely lap pedig az öveivel teljesen ellenkező nézeteket vall, akkor Petőfi elszégyelte magát, és elátkozta az egész czudar világot. Vahot egyengette neki az utat, s most már nem ő neki kellett kiadót keresni müveihez, hanem a kiadók és lapszerkesztők őt keresték fel. A magyaron kívül teljesen beszélni más nyelvet nem tudott, bár az angolból és fran- cziából fordított is. Mindig rögeszméje volt a művészi élet, csak miután a pesti nemzeti színházban megbukott, ábrán- dult ki teljesen. Daczára annak, hogy Vahot Imre csak két évvel volt idősebb Petőfinél bizalmasabb baráti viszony nem fejlődött ki köztük, inig segédszerkesztőként nála volt. S mikor azután egy barátja unszolására az ország több vidékét beutazta, mely útja valóságos diadalmenethez hasonlított, az elválás volt az ő felszabadításának ünnepe. Ez utazás sok nagy eszmének lett szülő anyja. Azok közül, kiket barátságában részesített megemlitendők első sorban : Vörösmarty Mihály, kivel azonban politikai nézeteik eltérése miatt feszült viszonyban volt. (Olvasóink talán ismerik azon mérges verset, melyet Petőfi Vörösmartyhoz irt, s melynek ez a refrainje : „Nem én téptem le homlokodról, magad tépted le a babért.“—) A vele egykoruak közöl Jókait szerette különösen. Tompa Mihályt, Vahot Sándor és Kerényi, mely két utóbbi megőrült: mig Tompával és Kerényivel versenyben énekelte meg az „Erdei lak“-ot. — >petykó Gáspárt neve miatt nem szerette, Vahot Imre ezt Avarra keresztelte. A színművészek közül Egressy Gábor és Megyery voltak barátjai, a zenészek közül pedig különösen Rózsavölgyit kedvelte.

Petőfi igen szerelmes természetű ember volt. Első szerelme egy igen fiatal leányka volt Vahot Sándornak sógornője, Etelke, ki Petőfi szerelméről azonban mitsem tudott, úgy epedett ő utánna. S mikor e képzelt kedvese meghalt, akkor irta remek költeményfüzérét, Czypruslom- bok Etelka sírjára ; sőt ki is járt a sirhoz, hogy ott bánatát kizokogja. — Második szerelme Mednyánszky Berta volt, ki a költőt ugyan nagyra becsülte, de szerelmét nem