Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz
Szegeden történt ez is, s méltó a feljegyzésre: szólt a zene, lmzta a czi- gány ; megeredtek a toasztok amúgy magyarosan. Égett a tűz szép szemekben, s csoda-e ha bornemissza, asszonyi arczot nem látott török szem, török szív lángra gyűl. Kedvre jönnek s fölzendül egy török harczi dal a vendégek ajkiról. A czigány hallgatja néma áhítattal a soha nem hallott szavakat . . . s rázendül a czigány húrjain s másodszor már zene mellett dalolják el. Tableau! Hjah ez nemzeti privilégium! Magyar czigány tempo. Ezt tegye meg a nimet! Az „írói és művészi kör“ estélyén rárágyujtottak egy magyar népdalra „a legszebb magyar csalogány" s jó Ta- mássy. Folyt a pezsgő, s megeredt a jó kedv, tánczra perdültek. A jó törökök csak nézték egy darabig e furcsa mulatságot s eleinte se- hogysem tudták megérteni, hogy mi lesz már itt, mikor egy párt a fiataljából a menyecskék derékon karoltak s tánczba vittek. Nehezen ment biz az eleinte, de mégis csak bele törődtek s utoljára már maguk hijták a nőket s nem őket kellett vinni. „Embrassez moi“ tanítja a menyecske a szép Reshad beyt, s ez csak bámul, „embrassez moi“ hangzik újra a biztató szó a menyecske ajkiról, s a szép Reshad bey nem teszi, nem használja fel a véletlen kínálkozó alkalmat, mert nem azt teszi véletlenül, hogy öleljen át, hanem azt is, hogy csókoljon meg! „Embrassez moi!“ cseng talán most is a Reshad bey fülében! A fa levele megzizzen, a virág levele édesen susog, vájjon nem az ö sohaja-e? Ki lát a szivekbe ? „A szerelem sötét verem.“ Elmentek. A szeretet szövi csak már róluk meséit. Szoftáknak neveztük mindig őket. pedig egy se volt köztük szofta (theolo- gus.) — S miért? Csupa szerétéiből. Tőlünk egyetemi ifjak mentek a karddal szivet hódítani, s ők jöttek visszaadni a látogatást. Csupán ezért! Vájjon nem jelen e még néha álmaikban egy-egy mosolygó angyal arcz, s vájjon nem nézett-e mélyen bele a sötét fekete keleti szemekbe egy-egy testvér magyar nő? „Kikelet a lány, virága szerelem, Kikeletkor virítani kénytelen !“ Ki tudja, ki tudja ? Talán találkozunk még? Az esti szellő csendesen susog, a tenger édesen mormol; vájjon mit suMiért is élek én ... ? Miért is élek én? E gondolat Gyakran kínoz, gjötri telkemet. Nyugalmat a sir nekem mikor ad, A fájdalom el már mikor temet? „Ezt kérdezem fűtői-fától, „Ezt a reppenő madártól.“ Mi boldogabb sorsa azon fának — Mely nem zöldül — száraz minden ágja — Ha a tavasz uj életre támad; A jó fejszés hozzámegy s kivágja 1 S értem m’ért nem jő a halál, Mikor engem készen talál! Életfámnak egy virága volt csak, S letépte még ez egyet is a lány! Most mondjátok beléje mit oltsak: Gyülőlséget avagy bosszút talán? Óh! hogy benned tjéért kittem én Csalóka fény^-Tűnő remény! Szilágyi József. i Török mozaikok. (Romlay Barna.) II. Á török nemzet eredete ép oly homályos mint a magyar nemzeté, s őstörténeline a mesék homályában vész el. Már a régi római irók említenek „török“ népet, de ez nem tévesztendő össze a mai török nemzettel, miután ők általában majd minden vándor-népet e névvel „török“ (rabló) jelöltek s e szép megtisztelte test nekünk is volt módunkban kiérdemelni a római s görög Íróktól Némelyek mongol, mások pedig tatár eredetű népnek tartják; azonban a komoly vizsgálódó, ha a deli sugár termeten kigyönyörködtette szemeit, a szabályos arczsog ? Azt-e mily édes a kát! Isten veletek! A „Ja gazi, ja shehid 1 talán: mily forró a vágy, szerelem!!... Szép álmobélyegdijjak bevétel „ kiadása viszontlátásig! R á p o lt h y. Szatmár-Németi sz. k. város polgármesterének évi jelentése 1876. évről. (Folyt, és vége.) Jc) Pénztárnoki hivatal a birtokváltozások nyilvántartásánál 155 bejelentési jegyzőkönyv mellett elintézett 360 átírást. — Földadó kivetési summáriumnál 2950, — hegyi ut készítési költségalap kidolgozásánál 971 számot. B. táblánál 1875. évi egyénenkénti berekesztést 11.600 szám alatt foganatosította, államadóhátralékot 1875-r évről 1S76. évre 6800 sz. a. B. táblába átalirt községi ilynemű adóhátralékot 3400 tétel sz. a. Adórészletezési könyvbe 1876. évre 5950 nevet előirt, —- s ugyanennyit az adófő könyvbe. — Régi alakú B. táblából uj alakú főkönyvbe előirt állami és községi adóhátrányt 3900 sz. a. az 1876. évi földadót 2950 sz. a. házbér- s házosztály adót 2950 sz. a. I. és II. oszt. kereseti adót 1568 „ „ Hl. „ „ , 113 „ „ IV. „ 244 „ „ kamat jövedelmi adót 423 „ „ fegyver adót ........................... 228 „ „ á ltalános jövedelmi adót . 3784 „ „ községi s hegyi ut adót . 6891 „ „ előirt, s az 1876. évi adót 4900 adókönyvecskébe beírta. Álamadó segéd-naplójának tételszáma9889 községi adó „ „ 7531, közmunkaadó „ „ 1538, vágószin béradó „ „ 1573, dob éstariffa-dijj „ „ 346, legeltetési bárczák száma „ 546, forgács galy fákra kiadót tbárczák t. sz. 67 ölfákra kiadott bárczák szama „ 590, összes bevétel 4607 tét. sz. a. 560,667 frt 64'/2 kr. összes kiadása 3659 tét. sz. a. 535,815 frt 55 ‘/2 kr. Ebben: államadó bevétel r-4i9,33C frt - , , „ kiadás . 119,350 frt 2P •, közmunka bevétel 11.216 Frt T kr, „ kiadás 10,490 frt 81 kr, árvapénztári bevétel 233,432 frt 54 '/2 kr, „ kiadás 214,066 frt 27 */2 kr, községi pénztárbevétel 193,461 frt 26 kr, „ „ kiadás 188,700 frt 60 kr, letéti bevétel . . 59,858 frt 2 kr, „ kiadás . . 45,825 frt 40 kr, honvédlaktanya bevétel 2,306 frt 43 kr, „ kiadás 2,184 frt 49 kr, 1.324 frt 99 \ kr, 1.324 frt- 99 '/, kr. i A földadó kataszteri munkálatokra ez I ideig kiadatott a városi pénztárból 1875 | évben 1467 frt 60 kr, a városi pénztárból 1876. évben 1450 frt 3 kr, összesen 2917 frt 63 kr. Állami adóhátrány 1875. évről 1876. évre átjött 94,711 fi t 49 % kr. 1876. évre kivettetett 138,655 frt 59 % kr, újólag kivettetett 303 frt 77 kr, összes artozás 233,670 frt 86 kr, ebből leíratott 20,213 frt 18 kr, maradt 213,457 frt 68 kr, erre befizettetett: pénztárunknál 119,350 frt 20 V2 kr, kir. adópénztárnál 2,290 frt 24 % kr, összesen 121,640 frt 45 kr, igy itt hátrány 1877. évre 91,817 frt 23 kr, ezeken kívül beszedetett: késedelmi kamatban 2210 frt 80 kr, végrehajtási költségben 996 frt 86 kr. November 1-től a város részére befolyt végrehajtási költség teszen 394 frt 24 krt. Pénztári hivatal a havonkénti kimutatásokat a rendes időben beterjesztette, ezek szerint államadóból legtöbb folyt be november hóban 19,295 frt 78 /2 krral, legkevesebb márczius hóban 3971 frt 76 krral, közmunka alapba legtöbb folyt be julius hónapban 2024 frt 79 kr., legkevesebb márczius hónapban 182 frt 80 krral, községi pénz legtöbb folyt be deczember hónapban 30179 frt73'/2 krral, legekvesebb január hóban 9213 frt 18 krral. A pénztári jelentéssel egyideüleg meg kell említenem hogy a tekintetes közgyűlésnek azon engedélye, — mely mellett kisegítésül a város által tőkési tett alapok igénybe vehetők lettek volna nem vétetett igénybe, ellenben azt is sajnosán kell bevallanom, hogy az előirányzott bevételek nem folyván be, a reménylett mértékben az 1876. évben tőkésíteni rendelt alaptőkék be nem fizettethettek. Ezekben meg tévén a tisztikarnak 1876. évi működéséről jelentésemet, van szerencsém magamat és a velem működő tisztikart a tekintetes közgyűlés becses pártfogásába ajánlani. R/jQLrnártt' 1-81.7. évi január 2.7-éri BÖSZÖRMÉNYI KÁROLY, polgármester. Fővárosi levelek. Budapest, 1877. május 7. A lefolyt hét a magyar vendégszeretet ünnepe volt s megmutatta, hogy ha pompában nem is múlta felül, vagy nem versenyezhetik is azzal — a melylyel kardvivő Ujjainkat fogadták a törökök, — de az a lobogó tűz, mely szivünkben égett, az az igazi pir, mely arezunkat elönté, az az igazi lelkesedés, melylyel keblünk érzelmeit tolmácsoltuk: őszinte, tiszta, szívből jövő érzelem volt, a mely nem parancsszóra támadt forrásból vette eredetét. A főváros közönsége méltán megérdemli a köszönetét, a szívélyes és szép vendégszeretetért, melylyel a nemzet vendégeit elhalmozta, méltán viseli az „ország szive“ nevét, mert szive dobbanása csak egy volt s e szivdobbanás csak viszhangja volt annak az örömnek, amely nyilvánult az ország minden részéből vendégeink- iránt, amely egy szivvel lélekkel kiáltá: „Isten hozott! Veszszen a zsarnok! Éljen a dicső török nemzet!“ Ahoz a leíráshoz, mely e fogadtatást méltóan tudná . visszatükröztetni, erősebb phantásia és toll szükséges mint az enyém s elég legyen annyit mondanom: méltó volt a magyar nemzethez, méltóan tolmácsolá érzelmeit! S nagyon csalódik az, ki e vendégfogadásban egyszerű vendégszeretetet lát......... f elette csalódik! Ivét testvérnép szövetségének megpe- csétlése volt ez, két testvérnép kézfogása, oly kézfogás, melyet nein diplomatiai csel- szövények hoztak létre, nem kényszer, nem erőszak, hanem a fenyegető veszély jól felfogott érzete 1 Nem vig napok előzték meg a szövetséget, hanem zavaros idők azok, melyek megszületését előmozditák; az ágyuk moraja közt — mely még most ugyan csak az al Duna partjain dörög, de melynek viharja hozzánk is el fog hatni, — történt meg n vérszerződés; kardok csengése közt, vész és viharban koczintatot.t össze a barátság-, a testvér-pohár s ittuk ki belőle a testvéri áldomást! Nem „diák demonstrátio" volt ez, mint gúnyos kicsinyléssel egy nehány német lap szól, hanem szövetség életre halálra két nép közt. S ezt nem csak mi mondjuk, nem csak mi látjuk igy, hanem a „Neue Freue Presse“ is igy dörög bele a magyar török barátság jól felfogott érdekeibe. S ha valami jól esett Becsből annvi idő óta; bizonyára a „N. Fr Pr.“ emíitett czikke az, s nem akartunk hinni szemeinknek, hogy valóban ez a magyarfaló lap ír e igy s ily hangon mellettünk? Nemzeti ünnepnapok voltak kedves vendégeink itt létének napjai s ez ünnepben mindenki osztozott, képviselők s magas állású, országos kirü emberek egyaránt. A nem- és fel-hivatalos sajtó egyaránt emelte az ünnep magasztosságát s méltóan, nagyhutámul állásához illetőleg viselte magát 1 Csak egy hallgatott s nézte csöndesen az ünnepet.... s ez a hivatalos Magyarország volt 1 De bizonyára, azért hogy hallgatott ........megértett mindent! 11 Q _ 1- - - 1£1 ^ ‘ - í 4. 1 ö reméljüK, Iiogy JUI inegei (tíu iiiiueut; És most még csak „Isten hozzád “ot kell mondanunk kedves vendégeinknek! Megszerettük mindannyiokat, nem csak azért, hogy törökök, de mert, érdemesek is reá! Müveit, felvilágosodott emberek, „ifjú törökök“ mindannyian, kik teljesen megértették a kor parancsoló szózatát, s kiknek kedélyére mindenesetre nemesitőh g hatot ak az itteni tapasztalatok, s ha megérhetik a nyugalom és béke napjait, bizonyára érvá- nyesiteni fogják is szerzett tapasztalaikat I Pénteken estve egy imposaos fáklyás- zenével tisztelegtek török vendegeinknek élt, a hullámos barna hajat s ragyogó fekete szemeket figyelmesen megnézte: rögtön felismeri, a hunn — seytha fajt. S igy méltán nevezhetjük őt testvérünknek, méltán osztozhatunk örömében és fájdalmában. Úgy hiszem nem lesz érdektelen előzményül egy pár szóban megemlékeznünk a török nemzet történelméről. 550 körül a középázsiai síkságokon Gyezabul már meglehetős hatalmas török birodalmat alkotott. Mahmurlnak az 1000 év táján volt egy kitűnő Szeklcsuk nevű vezére a kitől végre is félni kezdett; ez alapított aztán nevéről egy erős szeldcsuki török birodalmat. Ennek vitéz unokája MalekSchah Dcselabeddin rendezte a török naptárt úgy a mint ma is van. A szeldcsuki török birodalom többfelé oszlott el később, s legnevezetesebb köztük Ozmán a mostani török birodalom tulajdou- képeni alapitója s az uvalkodókáz megalkotója. (f 1329.) Erről ozmánoknak is neveztetnek aztán a törökök. Ennek vitéz fia s utódja Orkán vette fel a szultáni, a padisah nevet s méltán tekintik a török birodalom második megalapítójának, ő állitá fel a beglerbégr vagy kaziaszkeri (nagyvezéri) hivatalt. Orkán fia Szolimán volt az első, ki török hajóhaddal jött Európába 1357-ben. Orkán utódja I. Murad lett ki 1360-ban Drinápolyi elfoglak! s székhelyét ide tette át Ő állitá fel a janicsár (jenicseri — uj- katoua) katonaságot. Ennek utódja I. Bajazed alatt folyt először a harcz a két testvérnép magyar és török között. 1396. szept. 20-án vivatott az első csata lötök és magyar között Itt találkozott először a két villám, a melyek ha akkor egyesülnek : bizonyára a vén Európa kisasszony ma nem igy nézne ki s nem lenne az európai diplomatia Gorcsakov ur uszályliordozója. Utóda volt fia I. Mahomed, kinek unokája II Mahomed végkép meghóditá 1453. ápr. 5 én Konstantinápoly bevételével a byzanczi császárságot. A török birodalom fénykora 1574-ig tart, s 1575 óta II. Selim halálával hányát-1 lásnak indult, mig a karloviczi békétől gyors léptekkel rohant le dicsősége polczáról; a lurcsuk kajnardzsi béke óta pedig csak tengődik, s különösen Oroszország aljas intri- guái nehezítik meg dolgát. II. Mahmud (1808—1S39) eme felvilágosodott s erős akaratú fejedelem végre belátta, hogy nem haladhat az elődjei által követett nyomokon s meg kell értenie a kor parancsoló szózatát s igyekezett országát európai színvonalra emelni. Azonban az elődök bűnét egy pár év alatt, — midőn az ország integritását kiil államok, s lázadások iránt is megkell védeni, — nem oly könnyű helyre hozni, miután még az uj eszmékkel előbb meg is kell barátkoznia a népnek. A közelmúlt történetek azt hiszem minden müyelt emberek előtt annyira ismeretesek, hogy szükségtelen megismertetésére kiterjeszkedem. (Folyt, köv.) Dal. Hullámokat vét a sima tónak tükre, Ha nyugvó vizébe sújtó villám üt le ... Hát az én szivemnek ugyan hogyne fájna, Ha az jut eszembe, hogy másnak vagy szánva. Eloszlik a felleg, .. . csendes a tó újra. így nemül el ismét zajgó szivem húrja... Zajgó tavat szélcsend, s egy remény — mi szép ez! — A legfájóbb szivet megnyugtatni képes! __ Fülep Imre. B öngészel a régi krónikákból. Ha a Monomotapák királya tüsz- szent, a hozzá közel állók oly lármával kiáltják azt egészségére, hogy a kiáltás az utczára, onnan a székváros minden házába behullik s az egész város üdvözli a tüssze- r nőt. Euripidest az asszonyok tépték szét, mert őket roszul jellemezte. Frauculub Henrik holt testét pedig a nők karjaikon vitték ki a temetőbe, ( mert őket folytonosan magasztalta, A görög költők azt mondák: a nőket nem az aranylánezok, hanem a jó erkölcsök teszik kellemesekké. A babonás aegyptusiak egy római katonát azért téptek szét elevenen, mert egy macskát megölt. Fhiletas költő annyira száraz volt, hogy czipőjére ónat kötött, hogy a szél föl ne ragadja. A világ hét csudája: 1) a baby- loni kőfal. 2) a mausoleum. 3) a Semiramis függő kertjei. 4) a Diána temploma 5) a Cyrus palotája. 6) az olimpi Jupiter álló szobra. 7) a rhodu-d coloss. A Desostris obeliscusa 126 láb magas volt, egy darab sziklából kivágva. Antigonus azt felelte a költőnek, ki őt hizelgő versében az istenek közé magasztalé: „az inasom megczáfol téged.“ II-ik Constántin jelszava volt: „a kényszerűségnek engedni kell.“ A Nagy Sándor lakodalmában midőn Statirával egybekelt — kilenczezer vendég volt együtt. Timon az egész világot gyűlölte; a gonoszokat azért mert gonoszok, a jókat pedig azért, hogy miért nem gyűlölik a gonoszokat. Demosthenes mindig korábban kelt fel mint a napszámosok s maga mondja magáról, mikép több lámpaolajat emésztett el mint bort életében. Madarász Henrik jelszava volt: a büntetést restelje, jutalmazni siessen a jó király. A szőlő metszésre a szamár tanította az embereket; e hasznos szolgálatáért Naupüában oszlopot emeltek számára. Plautus azt mondja a borról: a bor álnok bajnok; mert legelőször is lábodat iiti ki alólad. Plútón megérkezésekor sánta lábbal, eltávozásakor szárnyas békákkal rajzoltatott a régi festők áltál; mi azt teszi: a vagyont nehéz keresni, de könnyű elkölteni. A régiek az irigységet egy kutya alakjában rajzolták le, mely a boglyán fok- szik, a szénából maga sem eszik, az ökröt is elugatja mellőle. K. Zs.
