Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz
Első évi oly am. 1877. 1. szám. Debrecen, j üli us 1. POLGÁRTÁRS. Társadalmi, ipar, kereskedelmi, tanügyi s közgazdasági lap. Előfizetési dij: egy évre 6 írt., félévre 3 írt., negyedévre 1 fit. 50 kr. Az előfizetési dijak Kutasi Imre könyvnyomdájába intézendők. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: kismesteru. 1385. sz. Hirdetések: a legjutányosabb árszámitás mellet a kiadóhivatalban vétetnek fel. Bélyegdij minden közlésnél: 30 kr. — Nyílt tér petit sora 20 kr. Polgártárs. Lezajlott a szomorú időkor, midőn ember és ember között a születési büszkeség áttörhe len válaszfalai emelkedé- nek ; midőn az ember nemesnek vagy parasztnak született. A boldogtalan nemes, ki saját erejéből érdemszerzésre képes nem vala, hiú önhittséggel mutatott ősi családira, melyet, talán földig borult lii- zelgés vagy ajáudokul nyert kegymosoly ültetett; az embert önmagán kezdé számlálni. Fölfelé a hajlongás, lefelé a kicsinylő megvetés gyakorlatának nagy mestere volt. A munkás paraszt élei igényeinek szerénysége mellett az anyagi jólét áldásaiban részesült, de az erkölcsi sérelem, melyet rajta a társadalom kiváltsági gyilka minduntalan ejtett, keserűvé tette szájában az önállóan kiérdemelt fekete kenyeret. De fordult a kor, az emberiség nagy eszméjének lánglelkii apostolai támadtak, lerontották a közfalit, melynek két oldalán az ellentétes érdek titkos boszu- vágya tombolt. Ma már nem létezik nemesi büszkeség s nem irigykedik a pa raszli szolgaiság, a két nagy társadalmi osztály, mint két külön folyam hulláma, összeolvadod, megnyerte emberi jogát mindenki, mint ugyanazon haza polgára, a közjóiét s közülivel ődés előbb vitelének nagy müvét építgeti. Polgártárs! E találó és tiszl tességes cim minden érdeket kielégíthet s mindenkiben felköltheti azon gondolatot hnprv, áfa hűhón h <i -/ ;t i a a lriifonosen szülő, lakó városa iránt tehetségéhez mért 'szolgálatokat tenni polgári szent kötelesség; a társas élet szükségeiből kinövő jótékony czélu intézetek alapítása, fentartása magából a polgártárs eszméjéből olvasható ki. Nézzünk át a jótékony egyletek történetén, melyiknek van gyökere a nemesi kiváltság sziklatalajában í Nem az óta született-e mindenik, mi- oia a törvény előtti egyenlőség, a közös teherviselés, a volt jobbágyság szabad földbirtoklása adott uj ábrázatot a társadalmi életnek; mióta a foldmives, az előbb oly megvetett iparos, földbirtokos és tudós a polgártárs szent eszméje alatt egyenlősittettek ? Ha vész fenyegeti a hazát, a polgártársak egyesült ereje képes azt eltávo- litani. Ha jó lét enyhe napfénye derül, a polgártársak egymással versenyezve osztoznak a boldogságban. Nyomor és üdv megosztozva könnyebben elviselhető s nemesebben élvezhető. Álom. Szemore Miklóstól. Arany tollú tarka madár A szép álom! csak az a kár, Hogy elrepül, ha ébredünk; Hasztalan nyúl felé kezünk. Kincses szekrény! szerencsekas! De mit ér, ha alól lyukas . Csalfa lyány, csak addig hüved, A mig fel nem nyílik szemed, Tartsd zárva hát, alunni jó, Bizony boldog az álmodó ! lm nézzed, ez agg remete, Bus magányban foly élete. De álmában ifjú s örül, Yig nászcsoport veszi körül: Szép szomszédnék, elpirulás, Alig érzett cipőnyomás, Szemek titkos tekintése, Könyökök lágy érintése, Kegyeskedő leánysereg, Félénk ifjú, hamis öreg, Szives gazda, felköszöntés, Testvérhölgyek között ülés, Pohárviz felborulása, Ifjú nő felé folyása, Lyányok, ifjak enyelgése, Csirkesarkantyuk törése, Kézről kézre járó kancsók, Magyar nemzetünk ma a társadalmi műveltség azon fokozatán áll, melyen a gazdag nem szégyenli polgártársának nevezni a szegényt, — a hajdani nemes nem talál megalázót abban, ha egy szorgalmas munkás, munkabiró s munkakedvelő volt paraszttal, vagy honosait iparossal, — ki már a „polgártárs“ nevezetben testvérévé lett •— rokonbaráti kezet szoríthat. Legyen áldott a gondolat, mely a különböző érdeket ezen szóban hozta egységre: „polgártárs“. Legyen szerencse azon tényzőkön, melyek a polgártársi nagy horderejű eszmét tovább fejteni törekszenek. Minden polgártársnak, mint tevékeny s munkaképes egyénnek rendületlen kötelessége legyen, hogy a „ polgártárs“ magasztos eszméjének igehirdetőjét, véréből való vér s csontjából való csont gyanánt ápolja s ennek anyagi és szellemi támogatásáról hiven gondoskodjék. Úgy legyen ! Kállai István. — A lótenyésztési dijosztás Debrecenben augusztus 12-én délelőtt tartatik meg a nagy erdői lövölde előtti téren. Most csak a debreceni és hajdumegyei lótenyésztők pályázhatnak a szabályszerű feltételek mellett. Biharmegye és Szabolcs tehát most innen ki van zárva. Eddi gélé G5 darab aranyat adott ide a kormány, de jelenleg — Koszorús Lajos bizottmányi elnök közbejárása folytán — 80 arany osztatik ki jutalmul. — A debreceni önkéntes tüzoltóegylet ma délelőtt 10 órakor tartja gyűlését a városháza Kistanácstermében. Cél: az újjá szervezkedés. a mint értesülünk, az egylet ügye most már a legbiztosabb kezekbe van letéve. Rernél- betjük e szerint, bogy a nemes eszme valahára megvalósul. A polgárság meleg rokonszenve támogatni fogja a buzgólkodókat tervök kivitelében. — Az ágostai hitfelekezethez tartozók Debrecenben mintegy 600-an vannak. S úgy halljuk, hogy komoly törekvésük önálló egyházat alakítani. Hir szerint, van is már e célra némi alap. Ki a szabadba! (Helyi érdele.) Debrecen, jun. 29. „Az égető kutyácska“ —Csokonaink szavai szerint — ugyancsak érezteti velünk bosszantó hatalmát. Éget a napfény, hevít még a szoba fala is, az árnyékos helyen irtóztató a bőség szintén. Hova meneküljünk? Fürdőre?— Oda a mai szűk világban csak azok járnak, akik rá vannak szorulva. Erdő ? — Népkert ? — Igen kedves helyi Csókolt ujjal hajított csók, Félittasan nevető szem, Biztos remény, uj szerelem. . . . Megmondtam, hogy aludni jó, Nem boldog-e az álmodó ? S ira ez szegény, mint az eger, Rongy fedi, csapszékben hever, Hamupipőkének is belliének a pórmesébe; Ez ő ébren! de álmában Repülő tátoson rohan, Kergeti, de a nyomába Sem ér a vas orrú bába. Száll, száll s im reá talál a Kacsalábon forgó várra; A hol minden zug kincset zár, A rokkán is arany szösz áll, A gyöngy annyi, mint a föveny, S a gyémánt piszkaién terem, Mig felették, őrszellemül, Kakas, lidérc s agg törpe ül. De, bátran szembeszáll a hős, A csodákon érckarja győz: S a sok kincset tarisznyára Szedi s megtér falujába. S már dús, foga borban ázik, Az urakkal csak komázik, S a merre csak fordul sarka, Gyöngyöt szór a sárba marka. S im most, bősz rablók üldözik, De fölrepül, nem érhetik; ségek a szórakozásra, a rövid ideig tartó ott mu- latás, időzés kellemes szórakozást nyújt, mert a ki oda rándul, legalább elzárhatja magát a por- tenger elől. Tüdőjét védi. Úgy de a nagyobb városokban, s igy Debrecenben is van* oly osztály, mely állandó nyári lakást szükségei. Hol találja ezt fel ? A szőlőskertek minden embernek nem adhatnak menedéket. Megkisérlette már egy társaság— mint értesülünk, — hogy a nagyerdő felé vezető ut, az úgynevezett Simony igát mellett elterülő kerteket megvásárolja, s ott csinos nyári lakokat épittet. Azonban oly mesés árakon lehetne azokhoz jutni, hogy a szép terv e miatt hajótörést szenvedett. Ebből tehát nem lesz semmi. Pedig e terv valósitása által a város szépészeti tekintetben is igen sokat nyerne. Hát még egészségi szempontból?! De a mi nem lehet: nem lehet. Azért a nyári lakok építési tervéről nem mondhatunk le egészen. Van hely, csak a város akarja. A városnak pedig akarni kell, hogy saját érdeke előmozdít tassék. Hogyan? — A nagy erdő aljában a város körüli részen ajánljon fel a város — habár csekély díjért — bizonyos t e r ü le t e t s azt osztassa ki az építtetni vállalkozóknak. Régen közbeszéd tárgya már városunkban ez eszme. Csak valósítani kel lene. Mi felszínre hozók újra, hogy segítsünk azon, mikép az ige testté váljék. A^yári időszak épen kedvező arra, hogy Í3j7 ijv ílfVTrtnV fc\l off tunve^ari f fz^uoíinlr rrrvn rl rvl _ ~j v *»vuj uuvi ívvvuouim gv/uv4vi kodni. Legyen tehát a jelszó: ki a szabadba ! Egy cívis. IV ossulii és Szemere. (A régi jó barátok,) Zempléni fi mind a kettő. Rokon lelkek. Korkülönbség nincs köztük Még az iskolába is együtt jártak. A költészet ihletett istene mindkettőjüket homlokon csókolta. Leket-e erősebb kapcsot találni a barátságra ? Történt mintegy bárom év előtt, hogy az ifjú lelkű öreg költő Szemere Miklós elbatá- rozá, hogy régi barátját Kossuth Lajost még egyszer meglátogatja. S úgy is történt. A nagy költő bízott ifjú lelkében s nem rettent vissza a hosszú úttól. Még ifjú erőben látták régen egymást. Az óta mindkettő meggörnyedt az idők viharos járása folytán. Nézik egymást. Mennyire megváltoztak! — Te szépen őszültél meg Lajos, — monda Szemere Kossuthnak. —Te pedig Miklós egészen megtartód szép fekete hajadat, - válaszolt Kossuth. A két öreg igy enyelgett egymással, s kedélyesen folytatták a párbeszédet, a minek tárgyából természetesen soha sem fogytak ki. Egyszer az öreg Szemere bajához nyúl s leemeli egész hajzatát fejéről. S ott marad a kopasz fő. Kossuth is hasonlóan cselekedett. Levevő feliét' parókáját. És mindkettőnek csak a tarkója felett látszott egy kis baj. Egyiké fehér, mint a galamb, a másiké fekete, mint a holló. Megnézték egymást. Atölelkőztek. S kö- nyeztek. óh ki tudná, mily nagy gondolatok lehettek ama kényekben. Cimbora. — Nagyjai emlékét mindig a legnagyobb kegyeletben tartja a magyar nemzet. Él közöttünk azok szelleme, a kik egykor a világjelentő deszkákon küzdöttek a halhatatlanságért. S nekünk még a sors isirigyünk volt, hogy nem enge- dé két legnagyobb színművészünk : R ó n a i és Zöldi porait nálunk nyugodni. A díszes színházunk előcsarnoka ezek emlékszobrára óhajtva vár. Hamvaikat őrzi Nagyvárad és Arad kazafiui kegyelete. — De óh! ne szóljon ezekről aja- kunk. Hiszen a Rónaycsaládot elhagyatva világgá eresztők, Z ö 1 di n ét, Miklós nejét, — ki oly számtalan mulatságos órát szerzett nekünk, özvegységére földönfutóvá engedtük lenni. És ma is itt jár kegyeletlenségünk’éles gunyjául köztünk éhezve és szomjubozva. Férje emlékeit kell elárusítani, hogy egy-két betevő falathoz juthasson. És nincs senki, aki rajta könyörül. Nagy szellemek, ha van tisztán látó szemeitek ott fent, fordítsátok el azokat •ejsötét képről. Levegőben lóg a lába, Kapkodják, de már hiába! * Szárnyai magasra viszik, S mi baja sincs, ha leesik. Látjátok: alunni mily jó! Bob boldog, hajh, az álmodó. S ezt neje gyötri untalan, S hét rut arczu leánya van; De álmában egy lyánya sincs. Lehullt leikéről a bilincs. Nem nyomja már nős élete, Horgas nője sárkány szeme, Csalárd könyű, dac, perelés, Asszony szeszély s örök nyögés : Mell, kéz, hát, fog, oldalfájás, Fej-, szív-, gyomorgörcs, ájulás, Súgó ángyok, gonosz napa, Vén pazar báty, fösvény ipa, Aggott nénék; macskasereg, Kilenc sógor; hatvan gyerek, Bejáratos öreg szipák, Nyakon ülő hazugkom ák, Szomszédasszony, haragtartás, Asszonylárma, civakodás, Odasikkadt sodrófa, tál, Tyukpör, szita-teknőhalál.... Mind ez tova tűnt előle, Biíjos hölgy a szeretője. Párharcban kivívja kardja, Szikrázó ménen ragadja Szélben úszó fátyólával, Alkalmi visszaemlékezés. — Levél a „P o l g á r t á r sil azerkesztöjéhez. — Budapest, iun. hóban. Fellármáztuk halottaiból a nagy Petőfi Dicső szellemét megháboritók újra mennyei fénv lakaban. J Mily jó, hogy az elköltözött lelkek al alánéin láthatnak „a ronda földre!“ íme, még azt is megértük szép hazánkban hogy akadt gazember, a ki a Petőfi fényes é dicslcoszoruzott nevével is tud űzni — c s a‘l á s I * i • i. ÍU valljuk meg, — hittünk első [te kintetre Manaszszesnek. Azaz nem hittünk Csal szerettük volna magunkra erőszakolni, hogy hi szünk. J . , • 1?tni sitiik a nagy szellem megtör alakj at ősz fürtéivé), bozontos szakáiéval. Tártul ki olelo karjainkat, hogy dobogó keblünkre szó ntsuk őt. . , 1)e. megborzadtunk a gondolattól, hogy ha o haza jón, eloszor is azf kérdi: hol van fiam? 1 v a n * S a nemzet a költő legárosabb kincséről, fiáról nem tud semmit. Aunyira tisztelte a nagy nevet, hogy annak egyetlen örököséről levette gondozó kezét. Egy-két jó barát ment volna fájó szívvel, zokogó lélekkel az agg költő elé, s azt mondták volna neki: S átöleli bő karával. .. . De, felébred . . . s jéggé dermed, Hol van? boglyas nője mellett. Lám, hogy ébren lenni nem jó, S a boldog csak az álmodó ! S én mit álmodám ez éjjel ? Erdőségtől eltakart hely Volt nyugalmas rejtek tanyám. Bezzeg itt nem találhat rám : Az urkoldus, megyekóbor, A tót koma, német sógor, Hivalkodók üres zaja, Időrablók zsongó raja, A divatlapok s a macskák Egymást itten nem karmolják, Sáska s előfizetés sem Zúgja körül szegény fejem ; Vén legény voltomra „te“-nek Pelyhes fiuk nem neveznek : A fiatal óriások Nesze kunyhómig nem robog, S a mi főbb : síró poéták Vinnyogása sem Laliik át. ... Álmom eltűnt; felébredek ! Mit látok, mily zajgó sereg? Mi tarka nép rohan felém ? El-elkábit a hang, örvény : „Nyúzd meg,“ „ki a házból“, sikót Dühödve rám német, s a tót; Elő a bort! kurjongva szól {
