Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz
II. Szép levél /\ Szép levél, a melyet Írtál, Életemnek élete! Benne elméd minden fénye S szíved minden melege. Oly forróan fested és oly Édesen szerelmedet, Es, ki hinné ? nekem még is Fáj, nagyon fáj leveled. Egy redő ült homlokomra, A midőn elolvasám, S a redő fáj, mintha késsel Hasították volna rám. Leveled virágbokor, de Kígyó lappang a tövén. Keresém én, nem lelém meg, De csípését érzem én. Készakarva vagy nem tudva Bántod ekkép lelkemet ? Mely téged oly véghetetlen’ Es csak tégedet szeret. Ez kellett tehát egészen, Hogy az üssön új sebet, A kinek megorvosolni Kén a régiebbeket. Fuldokoltam a habokban, S kezemet fölemelém ... S te, hogy mélyebben taszíts be, Csak azért jöttél felém. Jer, leány, és csendesíts le, Jer; s nyugtass meg engemet, Mert az első sziklakénál Szétlocscsantom fejemet. (Szatmár.) Petőfi Sándor.
