Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz

i szükségein, lévén az különben egy kissé már szine- hagyott is. Eladtam hát azt K. János barátomnak, ki jelenleg tbeologiai tanár Pápán, három váltó forintért. János barátom, ki első volt közöttünk, alig hogy viselni kezdte a kibéllelt jó meleg köpönyeget, Stett- I ner Gryörgy professzorunk felszóllitotta őt, hogy Lilla leányát, ki a város egyik legszebb leánya vala már akkor, tanítsa Magyarország történelmére. János barátom e megtisztelő felhívás után, melylyel egy kis jövedelem is járt, nem hordhatta már a fakó köpönyeget, — eladta azt ugyancsak három ftért, annak az ágról szakadt Petrovics Sándornak, kiből aztán nem sokára a világhírű Petőfi lett.

»En már most, ha igaz pénzemért K. barátomat megszóllítottam. minden ékesszólási talentumával allegálta, bogy ő tőle kérnem a köpönyeg árát: nem barátság mert a köpönyeget, melyet ő csak néhány napig viselt : azzal a kötelezettséggel vette meg Pterovics, hogy a három forintot, mely értté jár, ki fogja fizetni. Az első diáknak a többi előtt mindig van bizonyos respektusa, azért én is engedve a véd- beszédnek, Petrovicsboz fordultam pénzemért. Alkalmam erre többször volt; mert unokatestvérével, Sal- kovics Károlylyal laktam; másik unokatestvérével pedig, Petries Samuval, kinek szállásán húzta meg magát a teljesen elhagyatott Petrovics, a konviktuson egy asztalnál, egy tálból ettem. Biz’ én, valahányszor tehettem, zaklattam pénzemért Petrovicsot; de ő, ki már akkor több fejjel magasabbnak érezte magát mindnyájunknál, velünk, minorum gentium tanulókkal, csak úgy fél vállról szokott volt beszélni, bár a szó szoros értelmében koldus és elhagyatott volt, any- nyira, hogy egy garasos markón — ez volt Pápán lokális neve a pékcipónak, — egy hétig is eltengődött. Ha közelítettünk egymáshoz, abban a bizonyos tudatban, hogy három forintomat fogom tőle követelni; már messziről kiáltotta: »Semmi közöm hozzád ! Én majd Jancsival számolok!«

»És viselte az egri köpenyeget, — nappal mint tisztességes ruhát s többi rongyainak takaróját, éjjel pedig mint párnát és takarózót, hálván unokatestvérének, Petries Samunak ládáján, mely mellé ragasztéknak egy rozzant szalmaszék volt téve s a széken egy testes Sallustius, mely fejal- • júl szolgála nékie. A mint már emlitém, Petro-