Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

Petőfi-ünnep.- jul. 12.

Nagy ünnepe lesz a magyarnak. Ünnepelni fogjuk Petőfi Sándort, a legeredetibb és legnagyobb magyar költő csodás szellemét. Julius 31-éu félszázados évfordulója lesz annak a szomorú és végzetes napnak, melyen Petőfi Sándor, a dalnokok dalnoka tragikus halálllal múlt ki a segesvári csatamezőn.

Emlékkő áll a csatasikon, a hol kardjával együtt tolla is örökre kihullott a költő kezéből, a népfantázia pedig a legenda aranyos zomán- czával ékesíti fel a nagy szellem misztikus eltűnését.

Ne nyúljunk avatatlan, ililetlen kezekkel a legendák ragyogó zománczához. Meghalt ő, a legnagyobb és legmagyarabb költő. Öt évtizede annak, bogy a többi hősök mellé eltemették őt is. A többi hősök örök álmukat aluszszák azóta, de Petőfi szelleme újból s újból feltámad sírjából, figyelmet, elismerést és ünneplést követelve • a maga számára. Ha akarnánk, sem tudnánk róla megfeledkezni. De ki akarna, ki akarhatna a magyar nemzet egyik legnagyobb dicsőségéről megfeledkezni! Igaz, hogy keleti nép vagyunk, a közöny és indolenczia jegyében születtünk. Az élet gondjai is nagy sulylyal nehezednek erre a mi nemzedékünkre, de azért elég volt, hogy Rátkay László, ez a kiválóan rokonszenves és ideális lelkű képviselő, interpelláczió alakjában felszólaljon a házban, hogy a kormány és a nemzet lelkesedéssel felkarolja a szép eszmét, mely a nagy költő halálának ötvenedik évfordulóját méltó módon kívánja megünnepelni.

Elég volt eszébe juttatni a parlamentnek és a nemzetnek, hogy Petőfi nemcsak minden idők legnagyobb lírikusa, hanem egyúttal a magyar hazaszeretet glóriás alakja, a ki előtt hódolni kötelességünk és Wlassics miniszter nyomban azt felelte Rátkay hazafias interpellá- cziójára : „Petőfi a nemzet büszkesége és dicsősége, a nemzet egyetemének kell tehát emlékezetéről gondoskodni ; egyetlen politikai párt sem foglalhatja le magának Petőfi Sándort!“