Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

A segesvári ünnep örömünnepünk édes mindnyájunknak ; e napot nem a gyásznak, hanem a lelkesedésnek kell szentelnünk, emlékezésünk nem lesújtó, hanem fölemelő érzelmeket kell hogy lakasszon keblünkben : nem a halottat kell siratnunk, hanem a bal- natatlan költőt dicsőítenünk, kinek költői tehetsége a nemzeti érzés lobogó lángjában iz- zott es tisztult szinaranyDya. — Valóban ez teszi ez emlékünnepet igazán nemzeti ünneppé : Petőfi költői nagysága, — igazi lírai tehetségén, egyéniségének tüneményes nagyságán és korával való kapcsolatosságan ki- vül s első sorban abban a megalkuvásra nem hajló, sőt mértéket, is alig ismerő batartalan faj- és hazaszeretetben gyökerezik, mely őt legméltóbb képvise.őjévé tette annak az eszmének, hogy a népek haladása, boldogulása, irodalmi, társadalmi és politikai fejlődése csakis nemzeti alapon, a nemzeti érzés legteljesebb érvenyesülése utján történhetik meg. Mint a tengerszem kristálytökörében az egesz égbolt, annak ragyogó napfényé s borongó felhője egyaránt tükröződik, úgy ólt a Petőfi leikében a magyar nép egész érzésvilága s a dalok, melyek leikéből oly őszintén, oly közvetetten- «éggel fakadtak, a legegyszerűbb, lehat leg- igazabb formában juttatták kifejezésre ez érzelmeket. S a nemzeti érzés ez istenadta erejét ő művészi öntudattal fejlesztette, meggyőződéssel hirdetvén, hogy . . az az igazi költő, aki a nép ajkara hullatja keblenek mennyei mannáját!“ így teremtette meg Petőfi hazai költészetünk legfenyesebb korszakát nemzeti alapon s mikor huszonhat esztendős korában, mely kor más embernél a sezdőévek tévedésekkel teljes ideje még, meghalt, jeltelen sirba roskadva a csatatéren, hol hazája szabadsagáért küzdött: költeményeiben a faj- és hazaszeretet bibliáját hagyta örökül nemzetének.

Azóta félszázad telt el. De mint nagy költőtársa mondja Petőfi halálának harmincz- éves fordulóján irt versében :

«... az évek haladó terhével.

Mely minket elaggit, te gyarapulsz névvel,

A mit adál, abból semmi sincs elveszve,

Firól-fira szállsz te, mint egy közös eszme.«

Ez az eszme, a nemzeti érzés érvényesítésének magasztos eszméje, mit a Petőfi neve oly méltóan képvisel, maradjon kincse a hazának időtlen időkig; nemzeti érzés vezesse