Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

Hol van ? Merre ? Ilyenkor, a Petőfi halálának ismétlődő évfordulóján még hatalmasabb erővel tör fel a bizonytalanság kérdése. Ilyenkor újabb foliánsokkal lesz gazdagabb a Petőfi sírjának irodalma.

Ennek az irodalomnak a be nem fejezett kötetét toldjuk meg most mi is egy lappal. Talán ez a lap lesz benne az utolsó. Nem tudjuk. Azok, akik annyi hévvel és lankadatlan buzgalommal gyűjtik és keresik a Petőfire vonatkozó adatokat, valószinüleg a mi uj adatunkat is figyelmükre méltatják. Kívánjuk nekik, hogy a bizonytalan kutatás útvesztőin a mi adatunk némi bizonyosságot vigyen e bizonytalanságba, amelyet félszázad óta hiába igyekszik eloszlatni a hazafias kegyelet.

A mi adatunk egy olvasónknak hozzánk beküldött levele, amely Petőfinek sírjára vonatkozólag az itt következő érdekes dolgokat mondja el. íme a levél:

Tekintetes szerkesztő ur!

Eszembe jut most, hogy a honfiúi kegyelet újra elzarándokolt a fehéregyházi csatatérre, hogy magkoszoruzza a hősök sirját, az az idő, amikor a Petőfi sirját lázas igyekvéssel kereste az egész ország. A 70-es évek elején volt. Petőfiről akkor költötték azt a históriát, hogy a szabadság költője a szibériai ólombányákban senyved.

A sok szóbeszéd révén fülembe jutott akkor egy székelykereszturi öreg ember mondása. — Magam is Székelykereszturon laktam akkor és felkerestem az öreg székelyt. Lázár Mártonnak hívták az öreget. Nagy szálló-vendéglője volt, hatalmas udvarral, szekér-szinnel, istállóval s az udvara mindig tele volt csíki és háromszéki székely fuvarosokkal.

Az ivóba tértem ekkor, ahol épen Petőfiről beszélgettek. Az öreg az asztaltól félre állva komoran hallgatta a kalandosabbnál kalandosabb beszédeket. Szóí'ukar ember volt Lázár Márton. De szavahihető, becsületes embernek ismerte mindenki.

Egyszer csak az öreg a sok locsogó beszédre dühösen megfordult és megfogva a kezemet, kihívott magával az udvarra. Az udvarról a kertbe vitt. A kert hosszú, keskeny szalag alakú gyümölcsös volt. Leültünk egy hosszú lócára s az öreg megszólalt:

— Uram, nem igaz abból semmi, amit odabent a szegény Petőfiről beszélnek. Hanem mondok én önnek olyat, ami igaz. Hallgassa csak 1