Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

,— i—■ í ... ' __________Li__ P etőfi Sándor. Ötven évvel ezelőtt a lángész csillag- rendszerében kihunyt egy nap. Petőfi Sán­dor meghalt. Meghalt ? . . . Eltűnt a segesvári esata- sikon, nem látta azután senki, de meg­halt-e ? . . . Hitt-e valaha ez a nemzet az ő halálában ? Nem várta-e törhetetlen hit­tel, örök bizakodással, hogy visszajő? Legendás ködbe burkolt alakja nem tünt-e fel majd itt, majd ott, és a székely hava­sok között nem látják-e most is bolyon- gani őt? s mesevirágokkal átszőtt törté­nete szájról-szájra száll. S alakja mind­egyre tisztábban tündököl a mythikus fényes ködben s átragyog ezredévek ho­mályán is. Ötven éve annak, hogy utoljára látták őt. A mikor a magyar szabadság egét el­fedte, gyászba borította az északi felleg, akkor eltűnt ő is. És azóta folyton nö­vekvő szeretettel veszi körül őt ez a nem­zet. Mert hiszen vannak poétáink, na­gyok és nagyobbak. De Petőfi Sándor a mi lelkűnknek, a mi szivünknek az igazi egyetlen költője. O benne szinte testet öltött a magyarság géniusza és az ő köl­tészete igazán onnan való „az alföld ten- gersik vidékéről“. És az ő élete, az ő pályafutása oly egész, oly hatalmasan tökéletes volt, hogy sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet. Petőfi Sándornak úgy kellett élnie, a mint élt és úgy kellett eltűnnie, a mint eltűnt. Zengő csatadala végig kisérte szabad­ságharczunk egész fenséges tusáját. Ő

Next

/
Oldalképek
Tartalom