Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
Azért is visz ma az ország minden részéből áldást Petőfi sírjára ; azért nem marad szárazon egy magyar szem sem; azért lesz beszédessé minden ajak: imádkozik a haza apraja-nagyja ! . . . S midőn látom, hogy mikép olvadnak össze az édes anyaföld gyermekei ebben az érzésben, végtelenül jó eső érzés fogja el leikémet és én is felkiáltok a költővel: „A nép, mely dicsőt, nagyot igy magasztal, Van abban élni hit. erő és akarat 1“ • Lebbentsük is fel a fátyolt a nemzet büszke ségéről, a költő-királyról, a magyar kultúra lángeszű bajnokáról, ki ott veszett a segesvári csatatéren, a kit talán mint, a bibliai Illést, tüzes szekéren egyenesen az égbe ragadott fel a magyarok Istene ! De ha Petőfi Sándor nincs többé, hátrahagyta szent örökségül műveit. Vegyétek és olvassátok ! S erős bennem a hit, ha ezt teszitek, igy lesz ünnepélytek leghelyesebb, legeredményesebb! A halhatatlan Petőfi a fekete betűkből életre kel, s megtanít benneteket imádni a hazát, gyűlölni a zsarnokot, tisztelni az erényt, meghajolni az érdem előtt, üldözni a szédelgést, agyon taposni a gazt . . . Petőfi verseiben megtalálhatjátok őseink kristály tiszta jellemét, puritán becsületességét, meseszerü őszinteségét, s e felett elmélkedni ma nagyon is helyén van, midőn a jellem helyett a jellemtelenség uralkodik; a becsületesség helyett utón útfélen becstelenséggel találkozunk és az őszinteséget a rut hazugság mocskítja be! Petőfi halálának félszázados évfordulója legyen megújhodása is legszebb monumentuma e század utolsó esztendejének! Legyen a legnagyobb reform alkotása az újonnan születő századnak! . . . Ez lesz majd az a diadalív, melyen át örömmel és boldogan jő közibénk a halhatatlan és pedig úgy, hogy soha sem hagyja el szive-lelke ideálját, ezt a szegény magyar hazát! . . . Magyar nemzet! égre emelt szemekkel, összekulcsolt. kezekkel hajolj meg Petőfi előtt! Imádkozzatok hajnal pirkadástól — nap nj ug- táig! Legyen a mai nap teljesen Petőfié, a meg- dicsőülté úgy, amiként egészen és egyedid a miénk volt ő!
