Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

/ Petőfi emlékezete.

Méltó kegyelettel ünnepelte meg a nemzet, a főváros, az egyletek és a polgárság az 50 évvel elhunyt legnagyobb lantosunk, lánglelkü Tyrteosunk, Petőfi Sándornak halála évfordulóját.

Emlékezetünk s kegyeletünk adóját leróttuk, de mint minden nemzeti ünnepnél. úgy itt is kivonta magát a hivatalos Magyarország.

A kormány iávollétével tündökölt. Széli Kálmán Rátóton teheneit legeltette, Fejér- váry Gasteinben köszvényét gyógyítja, Wlassics épp most lett beteg, Hegedűs és Darányi tanulmányútra mentek, Plósz hidegvizkurát vesz valahol, Lukács az egri tiszta mandátum ez időszerinti tulaj donosa, az ischli klauzula elvesztőn kesereg.

íme az uj rendszer oszlopos alakjai kimutatták foguk fehérét.

Ők se különbek Deákné vásznánál. Wlassics azzal vélte jóvá tenni elmaradását, hogy egy „levelet“ irt, melyben Petőfi emlékének áldoz frázisokban. Az akadémia hivatalosan nem vett részt az ünnepélyen, valószínűleg mert Petőfi nem volt tagja a „halhatatlanoknak“ ; a Kis- faludy-társaság is kihúzta magát, mert az a szellem, mely most a Társaságban honol, nem conveniál Petőfi demokratikus és radikális szellemével.

Az általános örömünnepben ezek az ürömcseppek. A nemzet nagyjainak áldozni, emlékezetüket megünnepelni a nép tudja igazán lelkesen s érzéssel. A nép, melynek szülötte volt a nagy költő, s melynek nyelvén csak ő tudott beszólni, ez a nép ma is a régi, ma is buzdul az ő lantján, ma is lelkesedést merit ihletett dalaiból, ez a nép nem feled, nem feledheti nagyjait, hisz ezzel önmagát tiszteli meg.