Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

vonalak felhasználásával kapták meg e minták alakját. Nevezetesen a gyár készít I—X. jellel ellátott különféle alakú téglákat és pedig 6 darabot olyat, a mely főleg

mögött levő sorokat ékalakura faragják. Ezzel az eljárással elérik azt, hogy a megfekvés lapja egyenes sik 30 cm vagy nagyobb szélességben.

szekereken és gyalogszerrel. Aztán mind fel a várba a Petőfi-szoborhoz! Jól eső látvány volt, mikor ebben a hozzánk «félig idegen», «nemszeretem» városban az a sok, tengernyi székely, minden utcát ellepett és gomolygott fölfelé, mint valami győzedelmes, hódító sereg, elől lobogóik, saját zenekaruk és a lelkes székely urak.

Magyar volt ekkor abban a városban minden. Magyar volt a zászló, a mit a meleg déli szellő lengetett a vár ormán, magyar volt a szó, a mi az erdőn és a tereken fölcsengett, magyar a zene, mely az utcákon visszhangzott, magyar a szív, mely egygyé dobbant a hazáért égő sze- retetben. Magyar tüdőkből szállott égnek a dal arról, hogy majd egyszer «mindnyájunknak el kell menni!-» és az ima: «Isten áldd meg a magyart /» —

Bárcsak ezentúl minél többször és minél tovább így lehetne!

Azt hiszem, aki végig élte, a maga igazában végig érezte, az nem is fogja a Petőfi-ünnepet elfeledni soha és hallani fogja az igaz hazafiság és lelkesedés minden legkisebb akkordját, mely a segesvári ünnep nagyszerű szimfóniájában megcsendült. — —

Mindenki olvasta az ünnep lefolyásáról írt tudósításokat és részleteket. Ezért csak egyetlen kis tényt akarok megemlíteni, a mit az újságírók nem tartottak fontosnak, de a mi nekünk mérnököknek igen-igen jól esett.

Az ékes, nagy ebéd alatt történt. Mikor a sok fő és lelkes úr elmondta, a mi szivén feküdt, vagy a mit egyébként el kellett mondania, felállott egyik tagtársunk, Mezey Gyula főmérnök. Kedves kis beszédben elmondta, hogy nemcsak a székelyek jöttek el és hozták el rétjeik virágát, hanem eljöttek ők is a távol nyugatról Nyitra vármegyéből és elhozták az ottani csatatéreken porló honvédek sírjáról a virágot — üdvözletül a segesvári síkon elesetteknek. Nem megható, nem költői gondolat volt ez ? Nem igazán méltó-e a lánglelkű Petőfi ünnepéhez ? — A míg a nemzetnek így gondolkodó fiai lesznek, hiába zúgnak le reánk a zivataros felhők, bízvást, nyugodtan nézhetünk a jövőbe. Mert nem a cifra szó, nem a hang a fő, hanem a tiszta érzés . . .

*

* *

Egyesületünket a nagy ünnepen, a kiküldött két tagon Bresztovszky Béla másodtitkáron, Schoditsch Lajos szakosztályi jegyzőn kívül Bocskor Árpád, Mezey Gyula, Ratio Ármin stb. tagtársak képviselték.