Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
90. szám. KASSAI ÚJSÁG 3. oldal. állami közutakra kiszállított kavics átvételét eszközli — s több napig Kassán marad, hogy a székesegyház építés számadásainak felülvizsgálatát befejezze. — Áthelyezés. A kassai állami főreáliskola egy nagy képzettségű, zseniális tanárát, G r e g u s s Imre festőművészt veszti el, a mennyiben a köz- oktatásügyi miniszter a kitűnő tanerőt a székes- fővárosi VIII. kerületi állami főgimnáziumához helyezte át rendes tanári minőségében. Nemcsak a tanintézet vesztesége ez áthelyezés, de egyben a kassai társadalomé is. G r e g u s s Imre részt vett nem egy mozgalomban és csak legutóbb az ereklye- kiállitás rendezése körül fejtett ki nagyobb tevékenységet és kedvenc eszméjét képezte egy kassai tárlat létesítése. Tervét most derékon metszi áthelyeztetése. Képességeinek érvényesítésére mindenesetre tágabb tér nyílik a fővárosban mint itt minálunk és már a közelgő tanév elején kell búcsút vennünk ettől a jeles tanerőtől, a ki főreáliskolánk dísze volt. — Katonai hir. Waldstädten János báró táborszernagy, gyalogsági felügyelő most a hatodik hadtest kötelékébe tartozó ezredeket látogatja meg és azok felett tart vizsgálatot. Útjában Pokorny Herman hadtestparancsnok, Ulrich János vezérőrnagy és Ziegler Adolf vezérkari főnök kisérik. — Kanonokjaink otthon. Belky Károly és K o z o r a Endre kanonokok szombaton a váczi püspök temetéséről — ahol püspökünknek segédkeztek volt — visszaérkeztek Kassára. — Kassa koszorúja. Kassa város is méltókép vette ki részét Petőfi országos ünnepléséből. Küldöttségileg képviselteti ugyanis magát és hatalmas babérkoszorút helyez el a segesvári emlékre. Kék-sárga szallagon a következő felirat van: „NEMZETÜNK ÉS KÖLTÉSZETÜNK DÍSZÉNEK PETŐFINEK — KASSA szab. kir. VÁROS KÖZÖNSÉGE. — A domonkosok rendjéből. A domonkos-rend kassai társasházának egy érdemes tagját helyezte át a rend főnöke. Bakács Lőrinc, a kitűnő szónok a vasvári rend-házba lett áthelyezve, amiről nem szívesen fognak tudomást venni sokan. — A „Kazinczy-kör“-böl. Csütörtökön értekezlet volt a Kazinczy-körben, amelyen elhatározták- hogy elállanak az első tervtől és nem tartják meg most a Petőfi-ünnepet, hanem elhalasztják szeptem- hó első napjaira, amikor együtt lesz a deákság és hasonlóan több más városhoz, akkor rendeznek nagyobb szabású Petőfi-ünnepet. — Van benne valami. Csak a fiatalság, a deákság bevonása által lehet szép ünnepet létesíteni és ez lehetetlen lett volna most a szünidőben. A terv az, hogy a szeptemberi ünnep a ligetben lesz népíinnepélylyel egybekötve. Lesz szavalás, ének a költő müveiből és sok minden más. És az ünnep jövedelme a honvéd-emlék javára lesz fordítva. Hiszen ha egy munkásegyleti népünnep mintegy ezer forintnyi nyereséggel végződik, akkor csak elvárható, hogy a Petőfi-ünnep is gyarapítani- fogja a honvéd-emlék alaptőkéjét. A segesvári Petőfi-ünnepre különben díszes koszorút küldött Ladányi Béla jegyzője által a Kazinczy-kör. — Minálunk az egész ünnep tehát csak annyiból fog állni, hogy e naptól kezdve lesz a poéta nevét viselő terecskénk és disz-előadás lesz a színkörben. — Magyar név. Vozárik Tivadar kassai lakos, kereskedő, nevét belügyminiszteri engedéllyel V o z á r i-ra változtatta. — Újság. Az újság ingerével hat az emberre, ha valami meglepőt, újat hall és így vagyunk vele most mi is, a kik fővárosi lapokból olvassuk azt, a mit a dolog természetes rendje szerint belőlünk kellene a fővárosi lapoknak olvasniok. Az uj színház igazgatója ugyanis megizeni a nagy hirt, de ide, mihozzánk nem hallatja el kürtjének hangját. A pénteki napilapok hozzák az alábbi hirt : — A kassai uj színház, melynek igazgatója Szendrey Mihály, az aradi színház volt művezetője, ez évi szeptember hó 27-én nyílik meg a Nemzeti Színház tagjainak közreműködésével. Megnyitó előadásul Bánk-bánt adják, 28-án Nők barátja, 29-én Medea kerül színre. A kassai társulat a szezont Himfy dalaival nyitja meg. A megnyitó előadáson jelen lesz W1 a s s ics miniszter is, azonkívül számos iró és művész, kiknek fogadtatására már most készülnek. Most már tudjuk. Ez nem nyugtat meg bennünket. A színigazgató úrnak tisztában kell lennie azzal, hogy hát a kassai színház a kassai sajtót — ha nem is közelebbről — de mindenesetre annyira érdekli, mint a fővárost. Ha tehát kommüni kéit kibocsájtotta, — ami nyilvánvaló, minthogy majdnem valamennyi lap egy szövegezésben hozta hírűi ezt — nem lett volna szabad megfeledkeznie a helyi lapokról. Kár pedig, hogy ilyen dolgok kon- statálására ad alkalmat az uj színház igazgatója. — Az uj színházból. A minap volt az uj színház belsejében a próba-világitás és a gépezetek kipróbálása. A kísérletek sikerültek és most már érdeklődéssel nézünk a tüzrendészeti főpróba elé, amely a jövő hó folyamán lesz megtartva. —- Városi legelők. A mai postával vettük az alábbi sorokat és adjuk is őket szószerint. „Tisztelt Szerkesztő úr! Rövid ideje vagyok Kassán s ennél- | fogva nem ösmerem teljesen az itteni állapotokat. Azt hallottam, hogy van városmajor, ebből következtetem, hogy van a városnak gúlyája is. A marhának általában pedig vizen és levegőn kívül táplálékra is van szüksége s remélhetőleg a Kassa városi marhák sem képeznek kivételt, tehát a Kassa I városi gúlya eltartása bizonyára pénzbe, talán sok { pénzbe kerül. Hallottam továbbá, hogy Kassa váro- I sának nagyon takarékos polgármestere van s nagy ! örömnapja van, ha csökkentheti a város kiadásait. A tisztelt szerkesztő úr közvetítése mellett akarok a takarékos polgármester úrnak egy ilyen örömnapot csinálni, midőn fölkérem ezen írásom közlésére. Polgármester úr! Rendelje el, hogy a városi gúlyát a kovács-utcának a laktanya-tér felöli részére vagy a rózsa-utcába hajtsa ki. Ott olyan dús legelőket találtam, hogy a városi marhák két hétig is elkosztolhatnak azokon, s a takarmány értéke, a mit különben elfogyasztanának, meg van takarítva. ; Polgármester úr: takarékoskodjunk!“ — Utca-foglalás. A hágai kongresszusnak ugyan vajmi kevés még az eredménye, de azért — béke honol minálunk. A harcfiak mégsem nem I barátai a békének s ha ellenséggel nem hadakoz- j hatnak, szembe állnak a kardot nem viselő emberiséggel s ha idegen földdel nem nagyobbithatják ! a haza területét, foglalnak utcát vagy legalább annak — gyalogjáróját. A vámutcában lévő átszál- i litóházban elhelyezett katonai kirendeltség legényei azok, a kik az utca gyalogjáróját teljes szélességében elfoglalják s az ott megforduló közönséget — amely a vasút felé menet eléggé igénybe veszi ez útvonalat — a kocsiút használatára kényszerítik s az altiszt úr vergoniát pöfékelve lábait kinyújtja s gyönyörködik a legények mulatságában. Hiszen segíthetne ezen a térparancsnokság. El is várjuk. — A kamarából. Pályázati hirdetmények érkeztek a kassai kereskedelmi és iparkamarához, melynek tudakozódó irodája a szükséges felvilágosításokat adja. I. M. kir. államépitészeti hivatal Eperjes 603. sz. Miskolcz-gerenda-szvidnik-országhatár- széli állami közúton levő 3, 13, 15, 22. és 95. számú fafelszerkezetü hidak felszerkezeteinek helyreállítására. Költségelőirányzat 2959 frt 47 kr. Pályázati határidő 1899. augusztus 4. d. e. 9x/a óra. II. M. kir. államépitészeti hivatal S.-A.-Ujhely 1161. sz. A bodrog-szerdahely-lukai tht. közút 10—11 és 11 —12 szakaszán 1000 fim. úttest kiépítésére. Költségelőirányzat 2567 frt 25 kr. Pályázati határidő 1899. julius 28. d. e. 10 óra. III. M. kir. államépitészeti hivatal S.-A.-Ujhely 1162. sz. A szép- halom-regmecz-mihályi tht. közút 7—8 kim. szakaszán levő 10 Ronyna hid újra építésére. Költség- előirányzat 3218 frt 30 kr. Pályázati határidő 1899. julius 31. d. e. 10 óra. IV. M. kir. államépitészeti hivatal S.-A.-Ujhely 1163. sz. A s.-a.-ujhely-kassai- that. közút 4—5 kim. szakaszán levő 14. sz. széphalmi hid újraépítésére. Költségelőirányzat 1280 frt 30 kr. Pályázati határidő 1899. julius 3l-én d. e. 10 óra. V. M. kir. államvasutak igazgatóság Budapest 82978. sz. 1900. évben szükséglendő fém-, acél- és vasnemü anyagok szállítására. Részletes kimutatás ezen kamaránál megtekinthető. Pályázati határidő 1899. augusztus 8. déli 12 óra. — Közegészség . . . Széles e világon védekeznek a kolera és minden egyéb járványos betegség ellen egészségügyi rendszabályokkal, nálunk azonban berendezik és megtűrik a kolera-bacillus telepeket az adófizető polgárság nagyobb gyönyörűségére s az itt megfordúló idegenek bámulatára. A Rákóczy-körút 2. szánni házból egy nyitott csatorna visz ki az úton keresztül, mely meleg napokon negyed óra járásnyira penetráns bűzt terjeszt. Tisztelt főorvos úr és egészségügyünk gondozója! Tudjuk, hogy vallásos ember — hiszen elnöke a hitközségnek — s mint ilyen ellátogat a templomba. Ha legközelebb odamegy, mert ott van az a bacil- lus-telep a zsidó templom szomszédságában: győződjék meg állításunk valódiságáról s az ama környéken lakó s ott közlekedő emberiség javára intézkedjék. Hálás lesz Önnek — főorvos úr — ezért még az utókor is. Meglássa. — A búcsú szava. Vége a szinkörbeli vidámságnak. Még holnap és azután vége, csend lesz jó időre a fabódéban. Ma beköszöntött mihozzánk is a szinlaposztó, a társulat nevében a jó Kulcsár Jánosok -— a kik egyébiránt kellékesek és szinlap- osztók egy személyben — szoktak elbucsuztatni a közönségtől és verses búcsú-szavát asztalunkra tette, így hangzik az: Az elválás végpércében Hozzátok folyamodót, Segítsétek nagylelkűen A fáradt szinlaposztót. Ezzel a furcsa kis verssel véget ér a színkör szezonja. Esténként már nem fog fényleni ott balra a liget hídja mentén az ívlámpa és üres, kihalt, csendes és néptelen lesz a liget szinkörmenti része. nem tudom kicsoda, a kinek csontjai izzé-porrá töröttek. Kiszálltunk tehát, és én láttam, hogy ott vagyunk, a hol sejtém : Aszódon. Aszód ! Ah, kedves olvasó, (igen: kedves olvasó, mert ki lehet kedvesebb az írónak, mint a ki munkáját olvassa ?) kedves olvasó ! — mondom — ha te tudnád, mennyi fekszik rám nézve e kis szócskában : Aszód ! ! Hanem ezt nem olvasnod kellene a phleg- maticus papirról, de hallanod, ah, a mint ajkaimról legördül társaságában az elandalodás sóhajtásának : Aszód —■! — ! —! Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallanod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendeig tanultam . .. akarommondani: jártam iskolába. S mily eseménydús három esztendő! 1. Itt kezdtem verseket csinálni — — 2. Itt voltam először szerelmes------3 . Itt akartam először szinészszé lenni. A verselés a szerelem eredménye volt. A szinészszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes. Nevezetes és szomorú. Professorom (isten áldja meg őt!) jónak látta, tettbe menendő tervemet egy oly férfinak megírni, kinek eléggé nem dicsérhető tulajdonsága volt: a színészetet csodálatra méltóképen való módon gyűlölni. Ezen ritka tulajdonú férfi történetesen épen az atyám volt, ki — mint jó atyához illik — a veszedelmes hirvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe sülyedendő fia megmentésére rohanni. S istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai, melyek még hetek múlva is meglátszottak . . . hátamon és lelkem porsátorának egyéb részén. Mind e történetek keresztül húzódtak emlékezetemen, mialatt szekerünk Aszód utcáinak sarán huzatott keresztül, mely mély, mint itt keletkezett első szerelmem volt. Utam Aszódtól Kassáig szót sem érdemel. Miskolczig már voltam, azon túl még nem, így Kassa volt az első hely, mely kíváncsiságomat igényié. Utazásom harmadik napján estefelé végre megláttam a kassai góth templomot, mely a város közepén úgy áll, mint valami óriás barát sötét csuklyában. Maga a város szép, igen szép — halott. Semmi élet benne. A pesti gyorsszekér csak Kassáig jár; onnan egy másik viszi az embert Eperjesig. Kassára úgy uzsonnatájban értünk, s az eperjesi szekér csak másnap indult, s így az éjét ott töltém. Gyalázatos fogadónak (Fekete-sas) leggjmlázatosabb szobájába esvén, resteltem otthon maradni. Bejártam a várost. Különben az is csalt kifelé, hogy — a mint már többektől halottam — Kassán igen sok szép leány van, s ezek látásáért én mindig örömest fáradok. De biz én egyetlen egy szép fehércselédet sem láttam, kivévén azokat, melyek föstve vannak címerül imitt-amott a boltok elébe ; már ezek oly remekek, hogy Pestre is bcillenének, ha a váczi- utcába nem is, de a váczi-útra bizonynyal. Bevetődtem a színházba is, hol német komédiások remekeltek a kontárkodásban. Én játszottam hatodmagammal Ozorán, Czeczén, Szilas- Balháson, Sár-Bogárdon stb., de sohasem nyaggattuk így halálra a művészetet, mint ezek. Oh, 1 városa Kassának ! vagyon a te környékedben bősége az erdőségnek, melynek fáin teremnek ágak, különösen alkalmatosak furkósbotokra; és te, városa Kassának, még sem használod ezen ágakat fegyverükkel, hogy velük kiugrasd falaid közül a művészetnek ezen halálos ellenségeit; oh nem, te ezt nem teszed, sőt inkább seregestül csődülnek mindkét nembeli lakóid a spectaculumokra, s hallgatják — a gyönyör tengerében fuldokolván — az irgalmatlan ordításokat és hebegéseket; és ha el- érzékenyülésre kerül a dolog, tehát elérzékenyül- nek szende lelkű leányaid és elérzékenyülve omlanak azon bajnok ifjak karjaiba, kik a XIX. század rettegésére katonásdít játszanak. Kora hajnal volt, hogy másnap az eperjesi gyorsszekérre ültem. Egymagám utaztam, mi már régi óhajtásom volt. De nekem a sors mindig akkor ad kanalat, ha levesem nincs, és viszont. Kényelmemet nem használhattam, mert a hideg miatt a szekér egyik zugában zsugorogtam. Hűvös, ködös, komor volt a reggel, mint szivemben — Kassa emléke, hol magyar szót alig hallottam . . . Amint ebből kitetszik : a nagy dalköltő Kassát nem kedvelte meg. Onnan lesz ez bizonyára, hogy itt idegenbe került, senki cimborája nem volt és vendégfogadóba szállva, — unatkozott. Bántotta nyilván, hogy senki sem foglalkozott vele, holott ekkor már ösmert poéta hírében állott és dalait a nép országszerte énekelte. így történhetett az, hogy sötétebb színekben látott itt mindent. A híres kassai szép leányok hírét se látta, a szállót gyalázatosnak találta, a német színészeten megbotránkozott a város némaságán megütközött és magyar szót alig halott. Ilyen emlékekkel távozott Petőfi mitőlünk.
