Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
2 Budapest, vasárnap PESTI NÄPLÖ. 1890. julius 30. 209. szám A Petőfi-iinnep. Budapest, julius 29. Két különvonat indult el ma a központi pályaudvarból Segesvárra s elvitte a küldöttségeket, melyek az ünneplő ország érzéseit fogják tolmácsolni Petőfi szobránál; elvitte a temérdek virágot s koszorút, melyek körülfonják majd a szobrot, úgy, amint a magyar nép hálás kegyelete s büszkesége körülfonja Petőfi felejthetetlen emlékezetét. Ugyanakkor, amikor Segesvárott Petőfi dicsőségét hirdetik az ünnep hangjai, díszbe Öltözötten fogja a főváros népe körülseregleni a budapesti szobrot. Hatalmas, országos szózattá fognak összeolvadni az akkordjai az ünnepeknek, melyeket Segesváron, Budapesten és az ország minden részében ülnek meg ezen a vasárnapon. Elutazás Segesvárra. A központi pályaudvar szokott elevenségén és érdekességén túltett az a kép, amely ma délután négy óratájt tárult ott a néző elé. Két vonat körül hullámzott á nagy elevenség ; az egyiket túlnyomóan koszorúk és virágok tarka, illatos terhével halmozták el, a másikban közéletünk előkelőségei és ki- sebb-nagyobb csoportok foglaltak helyet; diszma- gyarmliás ifjak, nemzetiszinü vállszalagos rendezők sürögtek-forogtak körülöttük. A Segesvárra induló két különvonat volt ez. Az első, 12 kocsiból álló vonat vitte két vag- gonban a Petőfi-szoborra küldött koszorúkat. Vagy hatván-hetven óriási koszorút helyeztek el a pod- gvászkocsikban, melyeket az utolsó arasznyi helyig megtöltöttek. Zsúfolásig megteltek a személykocsik is. A küldöttségek külön-külön kocsikban és szakaszokban helyezkedtek el. Bár egyetlen ülés sem maradt gazdátlan, a beszállás mégis a legnagyobb rendben történt, amiben különösen Laclmit állomásfőnöknek és Kriváchy Gézának, a Nemzeti Szövetség igazgatójának van érdeme, akik a beszállást és elhelyezést rendezték. A* nagyszámú küldöttségek közt voltak : A Petőfi- Társaság Bartók Lajos vezetésével. A képviselőház küldöttsége Tallián Béla alelnök vezetésével, tagjai: Madarász József, Kállav Lipót, Rátkay László, Leszkay Gyula, Kubik Béla, Várossy Gyula, Kalocsav Alán, Major Ferenc, Polczner Jenő, Farkas József és Andor József, a Ház titkára. Vörösmarty Béla államtitkár és Zsilinszky Mihály államtitkár, aki mint a kultuszminisztérium képviselője dr. Martos Ferenc, dr. Gopcsa László és dr. Neiszer Antal min. fogalmazók kíséretében jelent meg, külön szalonkocsiban foglalt helyet. A fővárost Lung György tanácsnok, Stadler Károly bizóttsági tag, továbbá Mencslk Kálmán és Huszár Kálmán képviselték. Ott voltak azután a budapesti társulatok és egyesületek küldöttségei. A vonaton ment Költő Miklós is, a segesvári Petőfi- szobor alkotója. Bartók Lajos a küldöttségek elhelyezése körül dolgozott fáradhatatlanul. Elment a Mentő-Egyesület egy mozgó-őrsége is, valamint Földváry Gyula vasúti felügyelő, aki a vonatot vezette. Az első vonat 4 óra 50 perckor, a második 5 óra 10 perckor hagyta el a pályaudvart a perronon levő nagyszámú közönség lelkes éljenriadala közt. Előkészületek az ünnepre. Segesvár nagy előkészületeket tesz a vendégek méltó fogadására. A középületek és a magánházak ünnepi diszt öltöttek, nemzetiszinü és gyászlobogók lengenek mindenfelé. A rendezés munkájában több előkelő szász nemzetiségű is részlvesz nagy buzgalommal, sőt a vidékről a szász papoktól számos meleghangú, rokonszenves levél érkezik a rendezőbizottsághoz, melyekben jelzik, hogy résztvesznek az ünnepen. Petőfi emléke tehát közeledést jelent és összekötő kapcsolat lessz a város szász és magyar elemei között. A mai vonatokkal máris számos vendég és küldöttség érkezett Segesvárra. A vonatoknál a rendező-bizottság, élén Somogyi alispánnal és Kedves István pénzügyi igazgatóval, fogadta a vendégeket. Minden vonat szakadatlanul nagyszámú vendéget hoz, a küldöttségek zászlókkal érkeznek; a koszorúk százával jönnek; eddig tizenkét kocsi koszorút vittek ki Fehéregyházára. A megérkezettek közül számosán kirándultak a vidékre, többek közt gróf Károlyi István gróf Zichy Jenővel. Az idő kedvező, tiszta és minden jel arra mutat, hogy a holnapi ünnepély a várakozáshoz méltó módon fog lefolyni. Zsilinszky Mihály államtitkár Sándor László főispán vendége. Az államtitkár tisztelgéseket is fog fogadni. A kolozsvári posta- és táviró-igazgatóság külön tisztviselőket küldött ide a távíró-forgalom lebonyolítására ; maga Vucsetich posta-, táviró-igazgató is ide érkezett. * * * A budapesti Tudományegyetem képviseletében a tanács részéről Eerczegh Mihály prorektor utazott Segesvárra s koszorút tesz a szoborra. Fiume város ezt a telegrammot küldte a Petőfi- Társaságnak: «Fiume város polgársága, őszintén résztveendő Petőfi Sándornak, a halhatatlan költőnek s a szabadság katonájának dicsőítésében, ma Segesvár város tanácsához ezüstkoszorut küldött Giuseppe Zengerle, Struppi, Vittorio Samuele, dr. May lender, t Az Országos Izraelita Tanítóegyesület képviseletében Csukási Fülöp alelnök fog a segesvári ünnepen részt venni és a szoborra koszorút tenni. A Fázmány-Egyesület a segesvári és budapesti emlékre díszes koszorúkat tesz, ezzel a fölirattal: «A szabad magyar haza lánglelkü költőjének» Segesváron az egyesületet a következők képviselik : dr. Kiss János vezetése mellett Gziklay Lajos, dr. Sziklat/ János, Cenner Lajos, Kaposi József, Vahni- csek Béla, Beniczky Lajos. Budapesten : Auer István, Petrásevich Géza, Székely Nándor. — A segesvári szoborra a budapesti ügyvédi kamara is babérkoszorút küldött. — A Körmöcbányái Magyar Egyesületet a segesvári ünnepen Vizy Ferenc főreálw——b—t—iw ibuii———agn——a——| iskolai tanár képviseli. Ugvanasak ez az egyesület a körmöchányai Széchenyi Egyesülettel egyetemben holnap fényes emlékünnepet rendez. — Fél egyháza városa a segesvári ünnepre Szabó László helyette« polgármestert és Csák Kálmán főjegyzőt küldte ki, — A debreceni főiskola tanári karát dr. Ozortj István igaz"»tó, ifjúságát pedig Baross Lajos és Kun Béla joghallgatók képviselik. Az intézet ko» szőrűt is küldött. Wekerle Sándor, mint az Országos Kaszinó elnöke, ma ezt a levelet intézte Bartók Lajoshoz, a Petőfi-Társaság alelnökéhez: Tisztelt Barátom ! Köszönöm lekötelező figyelmedet, hogy a Petőfi-Társaság nevében az Országos Kaszinót is meghívtad arra a nagy ünnepre, melyet Segesváron rendeztek Petőfi halálának ötvenedik évfordulóján. Nem politikai jelentőségű ünnep ez, hisz az a lefolyt ötven esztendő már rég megérlelte s a közéletbe vitte az akkori események igazságát, nagy tanulságait; nem is a költő emlékének ünnepe, hisz 'ánglelkének varázsereje, érzésének egész tüze immár a közérzületben olvadt fel, annak erejeképp nyilvánul, — hanem ünnepetek a hála ünnepe lessz azért a páratlan istenadományért, hogy Petőfiben, a legmagyarabb költőben, nemzeti hőst, my* thicus történeti alakot adott nemzetünknek. Igaz örömmel vesz azért részt kaszinónk a szép ünnepen s helyezi el hazafias hódolatának, el nem évülő kegyeletének jeléül koszorúját Petőfi szobrának talapzatán. Gróf Teleki Géza igazgatótársam fog az Országos Kaszinó képviseletében a segesvári ünnepségen megjelenni. Szives baráti üdvözléssel Wekerle Sándor. Emich Gusztáv levele így szól: Mélyen tisztelt elnök ur! Keresve sem találom a kellő szavakat azon mély megindulásomnak és hálás köszönetem- nek kifejezésére, mely érzéseket bennem a Petőfi- Társaságnak a segesvári ünnepen való részvételem iránt hozzám intézett nagybecsű sorai keltettek. Kimondhatatlanul jól esett fiúi szivemnek azon közeli vonatkozásról való megemlékezés, melyben a nagy költő boldogult édes atyámhoz, mint müveinek kiadójához és barátjához állott s a legilletékesebb tényező részéről kifejezésre juttatott elismerése azon szolgálatnak, melyet atyám Petőfi műveinek a magyar nemzet szellemi életének megnyilatkozására legkedvezőtlenebb időkben is fáradhatatlan terjesztése által úgy a nagy költő emlékének, mint hazájának legjobb erejéből tehetni szerencsés volt. E tradícióban nevelve, mi sem természetesebb, hogy amennyiben működésem köre engedte, mindenkor a legnagyobb buzgósággal arra iparkodtam, hogy a halhatatlan költő müvei az ábrázoló művészet tolmácsolása mellett terjedjenek el s más részről olcsó népies kiadások által minden módú magyar emberre nézve hozzáférhetőkké váljanak. Ez lessz törekvésem a jövőben is, miután azt hiszem, hogy ilvképp róhatom le legméltóbban a nagy költő emléke iránt öröklött hálámat. Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy mily készséggel és örömmel kívánok a segesvári ünnepségen részt venni, bár jelenlegi egészségi állapotom aggodalommal tölt el e részbeni szándékom megvalósithatása iránt. Fogadja a mélyen tisztelt Petőfi-Társaság ismételten őszinte hálámnak kifejezését kitüntető megemlékezéseért és Petőfi. Irta: Palágyi Lajos. A nemzet gyászol. Nagy a szivünk gyásza, Mióta, költőnk, elhantoltak téged, Mind újabb könny és újabb bú forrása Fakad e honban, sobsem érve véget. S ha kiapad egy nemzedék siráma, Uj nemzedéknek könnye perg utána, így foly tovább a könnyek áradatja Időnek medrén késő századokba. Siratjuk a romlatlan ifjú szivet, Amelyhez nem fért soha szenny, se vétek. Oh emberek, csak egyszer láttok ilyet, E hagy csoda csak egyszer volt tiétek; Néni ismerője álnokságnak, cselnek, Költő, ki nem hajolt és nem hizelgett, A becsület, élő emberré válva, Oly egyenes s oly büszke, mint a szálfa. Siratjuk azt az érzésteli lelket, Kiben bőn égett minden szent indulat, A rabnak búján mély részvétre gerjedt, A zsarnok kényén bősz haragra gyulladt. Tudunk ma is szép szót papirra vetni. De Iji tud igy gyűlölni és szeretni? De hol a szív, amelyben egybeolvad A mennynek fénye s lángja a pokolnak ? Siratjuk azt a dús képzeímü lelket, Ki lényét szétárasztá a világra, A pusztaságra is bűbájt lehellett, Sivó homoknak ő a délibábja. Az ő varázsát árasztja vidékünk, Ő tette széppé, ragyogóvá nékünk. S született volna akár sivatagban, Mesék pompája támadt volna abban. Siratjuk őt... De mégse sírjunk érte, A földi tisztet ő híven lerótta, Boldog, hogy gyászos végünk meg nem érte, A harcok véres angyala megóvta. S ha szivünkben tovább is sír a bánat, Nem őt siratjuk, hej, csupán hazánkat, Hogy legjobb fiát így veszité népünk, Hogy legszebb dalát nem zenghette nékünk, Költő! miért dobád el azt a lantot, Hogy népedet a puszta karddal védjed? Véres csatára nem termett a dalnok, Meghal maga, de nemzetet nem véd meg ! Élteddel kell hát tanúságot tenned, Hogy népünk legjobb fiát bírja benned? Oh nem elég hát a te műved, lelked? E földnek a te ifjú véred kellett? Erős volt lantod, gyönge volt a kardod, Mi űzött hát a gyilkos harcmezőre? Tovább ha vívod azt az eszme-harcot, Te lettél volna nemzetednek őre! Nem hagytad volna szomorún az éjben, Ragyogtál volna vakítón az égen» Nem járnánk búsan, egyre csüggedezvén, Oh lenne bit még, lenne szűzi eszmény! S én nemzetem, mért hagytad harcba menni Legdrágább fiad, díszed és virágod? Koronád gyöngyét harc-kockára tenni Miért hagyád — a halhatatlanságot? A legszebb müvet, mely örök s egyetlen, Beléfagyasztá a halál kegyetlen. Saját jövőnket a romlásba küldtük, Isten adá őt, de mi nem becsültük. De késő önvád mindhiába támad, ő elesett a bűvös ifjúkorba, S más nem maradt, mint tépelődő bánat, Hogy még mi nagyot alkothatott volna És kegyelet, mely hidegen ragyogva Világát hinti rég elhunyt nagyokra S gyász, pompa, mely ah, hány hívságot föd bé; ** Csak a mi kincsünk nem tér vissza többé! Hát soha többé ?! . . . Imádkozzék szivünk, Hogy Isten még egy ilyen nagyot küldjön, Ki befejezze a mi csonka mívűnk, S kit felismerjen népünk és becsüljön, Kinek ne kelljen harcmezőn elesni, Kinek ne kelljen sírbantját keresni S ki, hogyha mégis eífolv hősi vére, Eszméinek szent győzelmét megérje !
