Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
Mit hozzak én ma hódolásul Mi kedves volna im Neked, Mit még nem dalia sok nagy költő S mit nem magasztal éneked ? Mi lelnék tőlem, egy porszemtől — Az óriások hanginál — Kinek a múzsa zengő lantot, Bármint óhajtja, nem kínál ? Tőled tanultam honszerelmet, S e lángból gyújtó szikra még Jutott szivemnek rezgő húrján Keresztül száznak is elég. A mit Te Írtál: égi lázzal Hirdettem sokszor szerteszét, A hon ügyének — gyenge hang bár — Megnyeri e soknak a szivét. Neked köszönhetem, hogy mertem Éltetni nyíltan a hazát, S neked, hogy át bírom érezni Az üldözöttek igazát. lm ezzel hódolok előtted 1 S érzem, tudom — nem képzelem : — A hont szeretni s tűrni érte, A legmagasztosb érzelem ! !... A lendületes költeményt, a melyet a szerző ihletett hévvel adott elő, nagy tetszéssel s szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta a közönség. Majd ismét a Polgári Daloskör énekelt több népdalt Petőfitől s végül Ábrányi Emilnek még 1882. évben Petőfihez irt gyönyörű költeményét szavalta el Végh Lajos. A programm egyes pontjai közti közöket Korodi Károly bandája töltötte ki zamatos magyar nótáival s tartotta lelkes hangulatban még jóval éjfél után is a közönséget, melynek még soká kellemes emlékében lesz ez minden izében sikerült magyaros ünneplés.
